A minap az újvidéki jogi karra felvételizőknek a magyar nyelv és irodalom helyett szerb nyelvből kellett vizsgázniuk. De ennél is súlyosabb az a minap nyilvánosságra hozott alkotmánybírósági döntés, amely a teljes Vajdaságot  érinti.
A szerbiai alkotmánybíróság megállapította, a Vajdaság Autonóm Tartomány illetékességét meghatározó törvény huszonkét rendelkezése alaptörvénybe ütközik. Kimondja: Újvidék nem a Vajdaság fővárosa, hanem csupán közigazgatási központja, tartományi székhelye. Ez még a kisebbik baj, sőt, még csak annak sem nevezhető. De fel kell számolni a Vajdaság brüsszeli képviseleti irodáját, mert a testület úgy döntött, a tartománynak nincs joga az európai régiókban képviseletet nyitni. Elvitatták a Vajdaság jogát arra, hogy saját, az agrárpolitikát és a vidékfejlesztést érintő intézkedéseket hozzon, végrehajtson és felügyeljen, rendezze, fejlessze és biztosítsa a környezet védelmét, gazdasági fejlesztési stratégiát dolgozzon ki, saját területén az energetikai ág fejlesztéséről gondoskodjék. Egyszóval, az úgynevezett autonóm tartomány jó néhány jogosítványát megvonták. Fittyet hánynak a szubszidiaritás elvére, arra, hogy a gondokat helyi szinten kell megoldani. Egyedül a Szerb Köztársaság rendelkezhet a Vajdaság fejlesztéséről, energetikai szükségleteiről, mezőgazdaságáról, környezetvédelméről. Sőt, még közigazgatási felosztását is átszabhatja anélkül, hogy a tartománynak valamelyes beleszólása is lehetne. Az alkotmánybíróság még durvábban fogalmaz, a Vajdasági Autonóm Tartomány még csak nem is véleményezheti a belgrádi döntést.
Úgy látszik, a Szerbiát „féltők” nem tanultak a koszovói leckéből. Ahelyett, hogy minél szélesebb körű autonómiával biztosítanák a tartomány kötődését, megszorításokat alkalmaznak. Pedig tudhatnák, a jogfosztás mindig békétlenséghez vezetett, s az Európai Unióhoz állítólag csatlakozni kívánó országnak nem hiányzik még egy ilyen púp.