Az olimpiai játékok éremtáblázata
1. Egyesült Államok 930 729 637
2. Szovjetunió 395 319 296
3. Nagy-Britannia 207 255 252
4. Franciaország 191 212 233
5. Olaszország 190 158 174
6. Németország 163 156 174
7. Kína 163 117 106
8. Magyarország 160 144 164
9. NDK 153 129 127
10. Svédország 142 158 172
11. Ausztrália 131 137 164
12. Japán 123 112 125
13. Oroszország (1996–) 108 97 110
14. Finnország 101 83 115
15. Románia 86 89 116
16. Hollandia 71 79 96
17. Dél-Korea 68 74 73
18. Kuba 67 64 63
19. Lengyelország 62 80 119
20. Kanada 56 94 108
21. NSZK 56 67 81
22. Norvégia 54 48 43
23. Bulgária 51 84 77
24. Csehszlovákia 49 49 45
25. Svájc 45 70 65
26. FÁK 45 38 29
27. Dánia 41 63 66
28. Belgium 37 51 51
29. Törökország 37 23 22
30. Új-Zéland 36 15 35
31. Spanyolország 34 49 30
32. Görögország 30 42 36
33. Német közös csapat 28 54 36
34. Ukrajna 28 22 46
35. Jugoszlávia 26 29 28
36. Kenya 22 29 24
37. Brazília 20 25 46
38. Dél-Afrika 20 24 26
39. Ausztria 18 33 35
Összesen 140 ország szerzett valamilyen olimpiai érmet.
A nyári olimpiai játékok legeredményesebb versenyzői:
férfiak: Nyikolaj Andrianov (Szovjeunió, tornász) és Michael Phelps (Egyesült Államok, úszó) 15–15 érem
nők: Larisza Latinyina (Szovjetunió, tornász) 18 érem.
A legszorgalmasabb aranyérmesek: férfiak: Michael Phelps 13 aranyérem, nők: Larisza Latinyina 9 aranyérem.
Magyarország sportolóinak olimpiai mérlege:
arany ezüst bronz 4. 5. 6. pont
1896, Athén 2 1 3 2 – 1 38
1900, Párizs 1 2 2 3 3 – 40
1904, St. Louis 2 1 1 1 1 – 28
1908, London 3 4 2 5 4 2 74
1912, Stockholm 3 2 3 5 3 2 66
1920, Antwerpen Magyarország sportolói nem vettek részt
1924, Párizs 2 4 4 2 4 6 70
1928, Amszterdam 5 5 - 3 4 3 80
1932, Los Angeles 6 5 5 4 5 2 111
1936, Berlin 10 1 5 7 7 4 134
1948, London 10 5 13 10 10 2 199
1952, Helsinki 16 10 16 6 9 7 269
1956, Melbourne 9 10 7 10 11 6 199
1960, Roma 6 8 7 9 7 4 155
1964, Tokió 10 7 5 7 15 6 182
1968, Mexikóváros 10 10 12 4 7 2 196
1972, München 6 13 16 9 9 10 226
1976, Montreal 4 5 13 10 9 10 163
1980, Moszkva 7 10 15 13 13 10 234
1984, Los Angeles Magyarország sportolói nem vettek részt
1988, Szöul 11 6 6 14 13 12 211
1992, Barcelona 11 12 7 5 9 10 208
1996, Atlanta 7 4 10 8 5 7 150
2000, Sydney 8 6 3 5 9 4 135
2004, Athén 8 6 3 7 8 6 141
2008, Peking 3 5 2 7 7 4 94
Összesen 160 144 164 154 172 120 3401
Magyarok a nyári olimpiai játékokon
Az anyaország és más országok színeiben versenyzett határon túli magyar sportolók száma megközelíti az ötszázat, pontosabban 476-ra tehető számuk. Az anyaországnak érmet szerzőkről sorozatunkban már szóltunk, most nézzük a más országoknak érmet szerzőket:.
Romániának:
Szabó Katalin (tornász) 4 1 –
Balázs Jolán (atléta) 2 – –
Szabó Gabriella (atléta) 1 1 1
Józsáné Veres Ibolya (evezős) 1 1 –
Horváth Ilona (evezős) 1 – –
Éberle Emília (tornász) – 2 –
Birtalan István (kézilabdázó) – 1 2
Szabóné Orbán Olga (vívó) – 1 2
Kicsid Gábor (kézilabdázó) – 1 1
Lavrenszky László (evezős) – 1 1
Lung Noémi (úszó) – 1 1
Szabóné Lázár Réka (vívó) – 1 1
1–1 ezüstérmet szerzett: Kőszegi Dunka Rodika (tornász), Mihály Anetta (evezős), Orosz Rozália (vívó), Silay Ilona (atléta), Szakács András (súlyemelő), Tasnádi István (súlyemelő), Weber Kosztó Mónika (vívó).
Boros József (kézilabdázó) – – 2
Gyulai Ilona (vívó) – – 2
Jencsik Katalin (vívó) – – 2
1–1 bronzérmet szerzett: Barabás Enikő (evezős), Horváth Ferenc (birkózó), Lázár Erzsébet (evezős), Nyilka Sándor (vívó), Simon László (birkózó), Szabó Vilmos (vívó), Szilágyi Valentin (ökölvívó).
Jugoszláviának, majd Szerbiának :
Mester Gyula (röplabdázó) 1 – –
Horváth István (birkózó) – 1 –
Törlei József (birkózó) – – 1
Csehszlovákiának és utódállamainak:
Torma Gyula (ökölvívó) 1 – –
Riszdorfer Mihály (kajakos) – 1 1
Riszdorfer Richárd (kajakos) – 1 1
Ezüstérmesek: Bugár Imre (atléta), Pálfy Matild (tornász), Tarr György (kajakos), bronzérmes: Herda József (birkózó), Kucsma Éva (atléta).
Más országok színeiben indult és érmet szerzett magyarok:
Király Károly (EÁ, röplabdázó) 3 – –
Funkenhuser Zita (Né, vívó) 2 1 1
Söni Rebeka (EÁ, úszó) 1 1 –
Balogh Zsuzsa (Au, sportlövő) 1 – –
Beca József (SZU, labdarúgó) 1 – –
Jakosits Mihály (Né, sportlövő) 1 – –
Tóth Noémi (Ol, vízilabdázó) 1 – –
Francia Zsuzsanna (EÁ, evezős) 1 – –
Zimonyi Róbert (EÁ, evezős) 1 – –
Weber Koszto Mónika (Né, vívó) – 1 2
Bógen Albert (Aut, vívó) – 1 –
Pesthy Pál (EÁ, öttusa) – 1 –
Földeák János (Né, birkózó) – 1 –
Szabó József (SZU, labdarúgó) – – 1
Szeles Mónika (EÁ, teniszező) – – 1
Pekli Mária (Au, cselgáncsozó) – – 1
Nyilas Tibor (EÁ, vívó) – – 1
Lunka Zoltán (Né, ökölvívó) – – 1
Király Hajnalka (Fr, kézilabdázó) – – 1
Ezek közül erdélyi kötődésűek: Söni Rebeka (Kolozsvár), Funkenhauser Zita és Weber Mónika (Szatmárnémeti), Lunka Zoltán (Marosvásárhely).
És akkor nem szóltunk a téli olimpiákon szerepeltekről – a gyorskorcsolyázó Hunyady Emeséről, aki osztrák színekben szerzett 1 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzérmet, a műkorcsolyázó Plankné Szabó Hermáról, aki szintén az osztrákoknak szerzett aranyérmet, a csehszlovák Divin Károlyról, aki ezüstéremmel gazdagította hazája éremgyűjteményét... Szóval, lehet játszadozni a számokkal. Hol is állna a magyar mérleg, ha az egyetemes magyar sport szellemében a fenti érmeket is figyelembe vennénk?
Jó, ha tudjuk
Az olimpiai mozgalom célja, hogy a sporton keresztül a barátság, a szolidaritás és a sportszerűség (fair play) szellemében tanítva a fiatalokat, hozzájáruljon a béke és egy jobb világ megteremtéséhez.
Az olimpizmus életfilozófia, mely magasztalja és egyesíti a test, a szellem és az akarat egyensúlyát.
Az olimpiai hitvallás: Az olimpiai játékokon nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos – 1908-ban a londoni Szent Pál-katedrálisban megtartott egyházi szertartáson egy pennsylvaniai püspök mondta, és nem Pierre de Coubertin –, mint ahogy az életben sem a diadal a legfontosabb, hanem a küzdelem.
Az olimpia jelvénye az öt kontinenst jelképező, egymásba fonódó kék, sárga, fekete, zöld és piros karika (ezen színek egyike biztosan megtalálható a játékokon részt vevő országok zászlójában). Pierre de Coubertin javaslatára 1914-ben fogadták el és 1920-ban használták először az antwerpeni csonka olimpián – azért csonka, mert az I. világháború veszteseit nem hívták meg. A jelvényt kiegészíti a Citius – altius – fortius, azaz Gyorsabban – magasabbra – erősebben jelszó. A három szó egy paptól ered, Coubertin báró elkérte tőle a jogot. Az olimpiai zászló fehér színű, szegély nélküli.
Az olimpiai láng először 1936-ban a berlini olimpián lobbant fel az olimpiai stadion kandeláberében, hasonlóan az ókori olimpiákhoz, amelyek során Zeusz oltárán lobogott. A láng (most és akkor is) a béke és a testvériség jelképe. A tűz erőt, büszkeséget, tisztaságot, szabadságot jelképez, és melegséget, fényt, növekedést és energiát hoz létre. A lángot az ókori olimpiák helyszínén, Olümpiában, Héra templománál a nap erejével gyújtják meg, majd váltók, staféták juttatják el a rendező város stadionjának kandeláberébe.
Az olimpia himnuszát már 1896-ban megírták az első újkori olimpiai játékok megnyitójára, zenéjét Szpirosz Szamarasz szerezte, szövegét P. K. Palama írta.
Az olimpiai aranyéremre vonatkozó NOB-előírás: „Ez a díj arannyal befuttatott ezüstérem, amelynek azonban legalább 6 gramm tiszta aranyat kell tartalmaznia. Átmérője 60, vastagsága 3 milliméternél kevesebb nem lehet.”
A maratoni futást Michel Bréal francia akadémikus javaslatára vették fel az újkori olimpiák műsorába. Az csak természetes, hogy az ötletet a görög történelem sugallta, egészen pontosan az i. e. 490-ben Marathónnál megvívott csata, melyet a görögök nyertek meg a túlerőben levő perzsa haddal szemben, s mely csata végén egy ismeretlen katona teljes felszerelésben Athénig szaladt, hogy hírül vigye a nagy hírt. A derék katona Athén főterére érve annyit mondott: Győztünk! Aztán holtan összeesett... Az újkori olimpiák maratoni futásának távját – 42,195 km – viszont nem a Marathón és Athén közötti táv határozza meg, hanem 1908-tól (ekkor rendezett London először olimpiát) a windsori kastély és a díszpáholy közötti távolság. És itt hadd idézzük a német Franz Sondinger (Felix Dhünen) A futó című olimpiai aranyérmes versét, mely csodálatosan örökíti meg az ókori maratoni futás hangulatát:
Miltiadész – Athén – ez útirányom.
Akadhat szebb név széles e világon?
Kapaszkodó –
Nagyon kifulladok.
Lassabban lépj hát! – És itt szárnyra fel!
A dombhátról most roppant táj mutatja,
Mily távol vagy, Athén.
Gondold hát: ez csak indulás,
Itten áll Miltiadész,
Itt hagyja meg, hogy fuss,
És csüggedetlen lélekkel merülj
A vég nélküli síkságra alá.
Torpansz?
Nem, ne pihenj!
Sose pihenj!
Belül kiszáradok. Csak menj! Csak menj!
Hosszú lesz még az út?
Ember, állat, madár nincs.
Csak én vagyok?
Én, egyetlen teremtmény égen, földön,
Vég nélküli futásra kárhoztatva?
Lábam sajog:
Restsége büntetése.
Én jól tudom, hogy mit akar sugallni.
Zihálok, mint
Ha farkas ugatna nyomomban.
Az egyik belemar csípőmbe.
Sikoltanék –
Csak hörög a száraz torok.
Megfojt.
Belül tépdesi mellemet,
Két combomat azért nyugton mégsem hagyom!
Rohanj, rohanj!
Már felbukkan Athén,
Az aranyló Akropolisz.
(Szabó-Froreich Antal fordítása)