Nehéz éveket élt át Kovászna város labdarúgása. Volt ugyan valamikor két C-osztályos csapata is – a Kárpátok és az OJT –, de aztán nemcsak a csapatait veszítette el, hanem stadionját is, s hogy teljes legyen a kép, labdarúgóit is, azok ugyanis Zágonban, Papolcon, Barátoson, Ozsdolán... kerestek és kaptak játéklehetőséget.
Időbe telt, de végül a város visszavásárolta a stadiont, csapat is lett, s amikor azt hittük, egyenesbe került labdarúgása, felütötte fejét a fegyelmezetlenség, a széthúzás, a politikai csatározás, s ez nem használt a futballnak. A 2011–2012-es bajnoki évre, nem kis meglepetésünkre, két kovásznai csapat is nevezett. Hogy a sok hercehurca után honnan került annyi futballista? Került, sőt, célt is ért az egyik, az V. liga 2. helyezettjeként kiharcolta a IV. ligába való feljutása jogát. Ez a csapat pedig a
Kovásznai Dolores
Idejében tájékozódtunk, és megtudtuk, a IV. liga újonca már megkezdte felkészülését, a hét végén – ez péntek – pedig Sepsiszentgyörgyön játszik előkészületi mérkőzést a megye „fővárosában” edzőtáborozó Voluntari együttesével. Az MSC stadionjában találkoztam tehát az együttessel és három vezetőjével – Ion Bocannal (az egyesület elnöke), Kovács Zoltánnal (az egyesület alelnöke) és Imre Lóránttal (az egyesület pénztárosa, a vezetőtanács tagja).
– Sok rossz fát tett a tűzre a Kárpátok, hogy nem vették át a nevét?
– Nem vehettük át – hangzott az egyhangú válasz –, mert Domaházi János, a Kárpátok vezetője egyszerűen „lefagyasztotta” az egyesületet s vele a Kárpátok nevet. Hiába kértük, hiába könyörögtünk, hiába akartuk megvásárolni az egyesületet, a nevét, ő kitartott elhatározása mellett, így aztán az idő sürgetésében kénytelenek voltunk egy eddig szokatlan névvel egyesületet alapítani: a Kovásznai Dolorest. A Dolores név a város lovas életéhez kötődik... Hárman hívtuk életre az új egyesületet, mi támogattuk anyagilag, és természetesen igyekeztünk megnyerni, magunk mellé állítani még néhány támogatót. Köszönet valamennyiüknek, és természetesen a városi, illetve a zabolai tanácsnak is. Lőrincz Zsigmond polgármester jóvoltából megkaptuk a stadion használati jogát.
– Igazi focibarát a polgármester, hiszen ha nem tévedek, a másik csapat, a Kovásznai Sport Egyesület az önkormányzaté, tehát azt is támogatja.
– Így igaz. Sportember a javából. Csak tisztelni tudjuk ezért.
– Nehéz volt összehozni a játékoskeretet?
– Nem volt könnyű. A Kárpátok egykori játékosai – Kerestély, Molnár, Kóréh, Kozma, Miron, Spirea, Kovács, Zágoni, Simon, Györfi, Kádár, Deák... – mellé igazoltuk még a sepsiszentgyörgyi Zsidó Zsombort és a dálnoki Bács Nimródot, s ezt a nem túl népes keretet Radu Gheorghiţă edzőre bíztuk. Jó munkát végeztek, az egész őszi idényben mindössze két vereséget könyveltek el, az egyikben, a sepsiszentgyörgyiben a bírók is közreműködtek... Nem akarjuk visszapergetni az idő kerekét, annyit viszont elmondunk: a jövőben a megyei labdarúgó-szövetség jobban figyeljen oda a bírói testület munkájára, a játékvezetők hozzáállására! Ha Szentgyörggyel játszunk, ne szentgyörgyi bírót küldjenek, ha Baróttal, akkor ne baróti játékvezetőre bízzák a találkozót. Na de hagyjuk ezt, reggelig sorolhatnánk ilyen irányú észrevételeinket... Látva a sikeres őszi szereplést, tovább erősítettük játékosállományunkat, átigazoltuk Kövecsit (Dálnokról), Sorescut és Szabót (Rétyről), Ciobotarut (Bölönből). A siker nem maradt el. Feljutottunk a IV. ligába. Ez a fontos!
– Mit terveznek az új bajnokságra?
– A célunk a C-osztály, vagyis a III. liga. Ezért idejében megkezdtük a felkészülést, hoztunk – egyelőre próbaidőre – tizenegy játékost a régiek mellé, új edzőt szerződtettünk, a brassói Ionuţ Pârvut. Folytatjuk a támogatók toborzását, a városi tanács megígérte, mellettünk marad, továbbra is segít, támogat, sőt, a megyei tanács is tett támogatási ígéretet. Az új szerzemények nevével még várunk, a névsor tehát nyitva marad. Reméljük, sikerül Kovászna város labdarúgósportját visszajuttatni arra a szintre, melyet oly gyakran emlegetnek, s melyre büszkék is vagyunk. Városunk szebb labdarúgójövőt érdemel. Mi ezen dolgozunk.
– Siker kísérje fáradozásukat!
Á. Károly
