Július 29-én népszavazás során dől el Traian Băsescu államfő sorsa. Ha a választói névjegyzékben szereplők fele plusz egy az urnákhoz járul, és azok többsége az elnök leváltására szavaz, három hónapon belül új államfőválasztást kell kiírni. Ha ennél kevesebben élnek szavazati jogukkal, a népszavazás érvénytelen, és Băsescu visszatérhet a Cotroceni-palotába. De lássuk, mi is áll a kormánypártok kezdeményezésének hátterében, mi a tét az egyes szereplők számára, és miként viszonyulnak a kérdéshez az erdélyi magyar politikai pártok.
Az előzmények
Traian Băsescu tisztségéből való felfüggesztése nem előzmény nélküli: 2007-ben már próbálkoztak az államfő elmozdításával a szociáldemokraták, liberálisok és az RMDSZ. A parlament megszavazta a felfüggesztést, a népszavazáson azonban a választók megerősítették tisztségében Băsescut, aki így visszatérhetett a Cotroceni-palotába.
Idén még kormányra kerülésük előtt kilátásba helyeztek egy hasonló kezdeményezést a Szociál-Liberális Szövetség képviselői. Eredetileg az őszi, parlamenti választások után tervezték beindítani a procedúrát, időközben azonban több demokrata-liberális honatya átigazolása nyomán sikerült megbuktatniuk az Ungureanu-kormányt. Miután az önkormányzati választásokon fölényes győzelmet arattak, felgyorsultak az események. A paloták háborúja nyilvánosan azzal robbant ki, hogy ki képviselje Romániát az Európai Tanács brüsszeli csúcsértekezletén. Victor Ponta kormányfő ragaszkodott ahhoz, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően ne az államfő, hanem maga vegyen részt a tanácskozáson. Az ügyben az alkotmánybírósághoz fordultak, mely az államfő számára kedvező döntést hozott – ezt azonban Ponta figyelmen kívül hagyta, és maga utazott Brüsszelbe.
Közben azonban történtek még olyan események, melyek az államfő és támogatói szerint a felfüggesztési eljárás valós indítékát jelentik. Adrian Năstase volt szociáldemokrata miniszterelnököt, a párt egyik meghatározó emberét börtönbe zárták – az államfő és hívei erre is hivatkozva azt állítják, valójában az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzés megszerzése a szociál-liberálisok valós célja, így akarják megelőzni, hogy több, korrupció gyanújába keveredett politikus ellen bűnügyi eljárás induljon. Aligha véletlen, hogy néhány nappal a parlament felfüggesztésről szóló döntése után kiszivárgott: a szociáldemokraták és a liberálisok már el is osztották maguk között az Országos Korrupcióellenes Ügyészség és a főügyészség vezető tisztségeit. Băsescu tábora előszeretettel idézi a szociáldemokraták és a liberálisok szövetkezése egyik legfőbb szorgalmazójának számító Dan Voiculescu, alias Felix médiamogul azon kijelentését, miszerint „nem a mienk az összes hatalom, amíg az igazságszolgáltatást nem uraljuk”. Az államfő és a demokrata-liberálisok éppen ezért az igazságszolgáltatás függetlenségének védelmére építették kampányukat, de kapóra jött nekik az is, hogy a hatalom alig néhány nap alatt igencsak megkérdőjelezhető módszerekkel minden fontos intézményre rátette a kezét.
Lássuk azonban, hogyan jártak el Pontáék, mi is váltotta ki Európa dühét.
Antidemokratikus módszerek
Július elején rendkívüli ülésszakra hívták össze a parlamentet, és a hatalom leváltotta a két demokrata-liberális házelnököt, Vasile Blagát és Roberta Anastasét. Párhuzamosan kezet tettek a közszolgálati rádió és televízió irányítására, sürgősségi rendelettel pedig a kormány alárendeltségébe helyezték a Hivatalos Közlönyt. Következett az ombudsman menesztése. Mindez már jelezte: az államfő tisztségből való felfüggesztése a cél, hiszen a procedúrában érintett összes intézményt megkaparintották. Saját házelnökeik nem gördítettek akadályt a felfüggesztési határozat megszavazása útjába, az új ombudsman nem támadta meg a kormány sürgősségi rendeleteit – például azt, amellyel módosították a népszavazásról szóló törvényt, törölve abból az érvényességi küszöböt, megkönnyítve ezáltal Băsescu leváltását –, ugyanakkor korlátozták az alkotmánybíróság hatáskörét. Az államfő elleni kifogásaik – melyekkel az alkotmánybíróság előtt indokolták a felfüggesztési eljárást – új elemeket alig tartalmaztak, s a taláros testület – meglehetősen homályos állásfoglalásában – sem igazán találta alaptörvénybe ütközőnek Băsescu megnyilvánulásait. Ennek ellenére az ide-oda csapódó honatyák és az Oprea-féle alakulattal kötött háttéralku segítségével a parlament megszavazta az elnök tisztségéből való felfüggesztését, így Crin Antonescu lett az ügyvivő államfő, aki egyébként a Szociál-Liberális Szövetség elnökjelöltje is.
Ez azonban már sok volt az Európai Bizottságnak és az Európai Parlament képviselőinek: még a szocialisták is megdorgálták Pontáékat, az Európai Bizottság elnöke pedig Brüsszelbe rendelte a miniszterelnököt, és szokatlanul keményen bírálta a román kormány intézkedéseit, a jogállam és a demokrácia alapelveinek megsértésével vádolva a hatalmat. A nemzetközi nyomás végül is megtette hatását, s miután az alkotmánybíróság törvénytelennek ítélte a referendum érvényességi küszöbének törlését, Victor Pontáék végül engedni kényszerültek.
A tét
Ez utóbbi fejlemény kissé átírta a szemben álló felek stratégiáját: azt ugyan minden közvélemény-kutatás mutatja, hogy a volt kormány megszorító intézkedéseit számos esetben felvállaló, sőt, szorgalmazó Traian Băsescu népszerűsége jelentősen csökkent, és sokkal többen kívánják elmozdítását – az érvényességi küszöb azonban nehéz helyzet elé állította a kormánypártokat, hiszen több mint kilencmillió szavazópolgárt kell mozgósítaniuk kezdeményezésük sikerre viteléhez (nem véletlen, hogy meghosszabbították a népszavazás időtartamát, így este 11-ig lehet majd voksolni). Az ellentábor, a demokrata-liberális a bojkottot választotta, híveik távolmaradása ezúttal Băsescu malmára hajtja a vizet.
De milyen közvetlen és közvetett következményekkel járhat a népszavazás? Azt már hetek óta tapasztaljuk, hogy a politikai cirkusz nyomán megállíthatatlanul zuhan a lej értéke, ami az infláció növeléséhez, a vásárlóerő csökkenéséhez vezet, és külföldi befektetők beruházási kedvét szegheti. Azt is láthatjuk, hogy néhány populista bejelentésen kívül semmilyen gazdaságösztönző intézkedést nem hozott a Ponta-kormány. A gazdasági mellé begyűrűző politikai és hitelességi válság tehát közvetlenül kihat életminőségünkre.
Amennyiben a referendum érvényes lesz, Traian Băsescunak távoznia kell a Cotroceni-palotából. Nehezen hihető azonban, hogy ezzel stabilizálódik a politikai és a gazdasági helyzet. Három hónapon belül ugyanis államfőválasztást kell kiírni, ami újabb kampányt, újabb pénzszórást, újabb bizonytalanságot jelent. S ha a lakosság gondjai már csak e néhány hét alatt ennyire háttérbe szorultak a hatalmi harcok miatt, könnyen elképzelhető, mi vár ránk egy újabb kampányban. Amelyet ráadásul szinte azonnal követ majd a parlamenti választás – télig tehát egyéb sem vár ránk, csak politikai csatározás. A kormányoldalnak a hatalom minden pillére megszerzését célzó törekvései ráadásul Băsescu esetleges menesztése után is kudarcba fulladhatnak: igaz ugyan, hogy jelenleg Crin Antonescu a legnépszerűbb romániai politikus, de három hónap alatt időt és lehetőséget nyer az ellenzék, hogy – kihasználva akár az európai nyomást és a kedvezőtlen gazdasági fejleményeket – eséllyel küldje versenybe a maga jelöltjét, aki minden bizonnyal Mihai Răzvan Ungureanu lesz.
Ha a referendum érvénytelen, és Traian Băsescu visszatér államelnöki tisztségébe, tovább folytatódik majd a paloták háborúja. A kormánypártok kudarca azonban előreláthatólag kihat a parlamenti választások eredményeire is. A tét tehát óriási, igazi mindent vagy semmit a hatalom számára: mindent elnyerhetnek – vagy akár a parlamenti többséget is elveszíthetik. Azt is mondhatnánk tehát, hogy kudarc esetén e hataloméhség okozza vesztüket.
Mit szólnak a magyar pártok?
Miután 2007-ben az RMDSZ megjárta, és a szövetség utasításai ellenére a magyarság többsége Băsescu mellett foglalt állást, ezúttal jóval óvatosabban léptek Kelemen Hunorék. A parlamenti szavazás nyomán honatyáik lelkiismeretére bízták a döntést – nyilvánosan tehát egyik fél mellett sem kötelezték el magukat, jóllehet bírálóik szerint a legtöbb magyar képviselő a kormánypártok oldalán szavazott. Hasonló véleményt fogalmaztak meg a népszavazás előtt: a választók lelkiismeretére bízták a döntést. Ez a kockázatmentes megoldás azonban csalóka is lehet: Markó Béla például legutóbbi nyilatkozatában már azt ecseteli, hogy a magyar választóknak is részt kell venniük a referendumon. Ami azt jelenti tehát, hogy e semlegesnek tűnő magatartás közvetett módon Pontáék érdekeit szolgálja, hiszen a legfőbb tét a részvételi arány, a közvélemény-kutatások szerint ugyanis az eléggé egyértelmű, hogy bármiként szavazzanak a magyarok, a többség úgyis Băsescu leváltása mellett áll. E tekintetben aligha véletlen Ponta csíkszeredai látogatása és az ott elhangzott nyilatkozatai – a jelek szerint a szociál-liberális hatalom hajlik arra, hogy szükség esetén az RMDSZ-szel is szövetkezzék, és láthatólag a magyar szervezetnek sem lenne ellenére, hogy ősztől újra kormányban politizáljon. Számukra tehát inkább az a tét, hogy ne játsszanak ki minden kártyát, mindkét féllel szemben tárgyaló viszonyban maradjanak.
Jóval egyértelműbb és határozottabb álláspontot fogalmazott meg a másik két magyar alakulat, az Erdélyi Magyar Néppárt és az MPP. A két szervezet egyértelműen a szociál-liberális hatalom ellen foglalt állást ideológiai megfontolások alapján – jobboldali szervezetekként határozva meg magukat –, illetve a jogállamiság védelmére és a korrupcióellenes küzdelem folytatására hivatkozva.
Nehéz tehát tisztán látni a román pártok e mindent felemésztő küzdelmében, de az egyértelműen kitetszik, hogy mindez befolyásolja életünket. Nehéz lenne Băsescura ütni a pecsétet, talán még nehezebb Pontáék törekvéseit támogatni – ebben a helyzetben azonban a távolmaradás is állásfoglalást jelent.
