Ahogyan sokan el is képzelték, háború és ellenség is volt. Ebben az évben a kényelemszeretetet, a kényességet, a lustaságot, a rosszakaratot, és minden más egyebet – ami megakadályoz minket, hunokat abban, hogy jók legyünk – próbáltuk legyőzni. Sokunkat elkísért a táborba a saját ellensége, de becsületesen küzdöttünk meg vele.
A törzsterületek elfoglalása után minden harcos befogta a saját lovát, amire a törzs az egész tábor ideje alatt éjjel nappal vigyázott. A törzsi terület kijelölése után a zászlók is elkészültek. Ezt követően a rovásírás rejtelmeibe is beavatást nyertünk: első alkalommal megismerkedhettünk a rovás betűcsalád felmenőivel, Szálegyenessel és Nejével, azaz az „esz” és „en” betűkkel, majd azok gyerekeivel. A tábor fővezére arról is mesélt, mi szükséges ahhoz, hogy a fiúból férfi és a leányból nő váljék.
A hétvégén az Óriáspince-tetőre portyáztak a hunok, ahol rengeteg, a tábor tematikájához illeszkedő programon vehettek részt. A puszta ötös és a csikós bemutató volt a lovas programok közül a legnépszerűbb e körben, de Pászka Lehel lovasíjász bemutatója is sokakat elvarázsolt.
A tábor ideje alatt a hunok nagyon sok vetélkedőn mérhették össze a tudásukat, rátermettségüket, közben pedig a tó vizében frissítették fel magukat. Az erőnlétet és ügyességet megkövetelő  métázás, számháború, íjazás stb. mellett a törzsek a rovásírásban szerzett jártasságukban is összemérték erejüket, és meglepően jól teljesítettek. A végső győzelmet a Lan és a Pösze törzs aratta fej-fej mellett. De minden hun győzött, aki a tábor végéig kitartott. A legnagyobb győzelmet aratta, amit csak lehetett, hiszen nem egy másik embert, hanem saját maga gyengéit vetkőzte, győzte le, ami sokkal nehezebb.
A tábort Kovászna Megye Tanácsa és a Bethlen Gábor Alap támogatta anyagilag, köszönet érte.

BARDÓCZ CSABA  táborszervező