Az utcára vonuló nép lényegében ugyanaz, bármelyik oldalon is állna. Nincs pénze, elvették fizetését, nyugdíját, a visszakerekítés is csak ígéretek szintjén. Rosszul szervezett az egészségügyi ellátás, a tanügyben káosz uralkodik, a gazdaság a csőd szélén, a lej zuhanórepülésben. Mindeközben a politikai színpadon egymásra mutogatnak a szereplők, egymást vádolják az ország sanyarú sorsa miatt. A nép, az istenadta a vezényszótól függően tapsol, vagy épp kifütyül. A nagy cirkuszban (egyelőre ezt kapta kenyér helyett) nem veszi észre, hogy az egyik oldal tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Nem akarja észrevenni, hogy a jelenlegi politikai erők, még inkább mostani vezetőik mellett esély sincs arra, hogy megváltozzék, jobbra forduljon élete. Talán akkor álmodozhatna a nép szebb jövőről, ha az utcára hívott tömegek összefognának, egyszerre követelnék Băsescu és a Crin–Ponta páros klánjainak teljes visszavonulását. Erre azonban nincs esély. A kommunizmusban és az azt követő két évtizednyi autentikus romániai demokráciában annyira kimosták a román nép agyát, hogy valószínűleg segítség nélkül ma már spontán megmozdulásra sem képes.
Mindeközben az RMDSZ kivár, nem nyilatkozik, nem szólok – nem tévedek politikát folytat. Elképzelhető, gyanítható, hogy a háttérben Băses­cu­val is tartja a kapcsolatot. A szociál-liberálisokkal való barátság melengetése könnyebb, Ponta székelyföldi kiruccanása bizonyítja, hogy a parlamentben, a kormányban igenis, szükség lehet a szövetségre. Hogy ki mellett állnának, kiderül a referendum, vagy még inkább a parlamenti, illetve az esetleges elnökválasztás után. Aki hatalomra kerül – legyen az Băsescu pártja, vagy a Crin–Ponta szövetség (Dan Diaconescuról szándékosan nem szólunk, pedig a közvélemény-kutatások alapján igencsak politikai erőre kapott a tévéguru és pártja…) –, azzal fog ismét lepaktálni, és lyukas gombba fogadhatunk, ott lesz a választások után a győztes oldalán.
Mit hoz ez a romániai magyar közösségnek? Eddigi tapasztalatunk szerint közösségi jogaink érvényesítésére aligha számíthatunk. De szemmel láthatóan tisztességes ellenzékben is lehet dolgozni.