A tavalyi nyitány után második alkalommal húzták fel Tusványoson a tábor bejáratánál a jellegzetes, fehér színű kultúrteret, a Magyar Teátrum Színházi Sátrat. Szerdától péntekig várták a színház világa iránt érdeklődőket, mint írják, „mocorgóval”, azaz különleges játszóházzal, minden korosztály számára – „zérótól kilencvenkilenc éves korig” –, szakmai beszélgetésekkel, előadásokkal, bulikkal. Idei mottójuk: egy életen át kapaszkodó – ez a színház.
A tusványosi teátrum direktora, egyben ötletgazdája Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója, ő már tavaly „ékszerdobozként” ajánlotta a színházi sátrat, mely Tusványos kulturális jellegét erősíti, most pedig úgy vélekedett, a magas látogatószám már a nyitó napon is azt igazolja, a tavalyi siker után idén is szükséges a színház jelenléte a fesztiválon. A szerdai délelőtti „gyermekkapaszkodó” után délután a felnőtteknek próbáltak kicsit másabb „kapaszkodót” nyújtani: a magyarországi Bánffy György Kulturális Szalon mutatkozott be. Rendezvényeikről honlapjuk, a Magyar Teátrum Online (Magyarteatrum.hu) is beszámolt, eszerint Németh Kristóf, a sátor házigazdája azt a kérdést tette fel: politizálhat-e a színház? Válaszként elhangzott, „a közügyek iránti érdeklődés, illetve véleményformálás a színház elemi feladata, olyan természetes, mint az, hogy mindenki, még a pékek is szerelembe esnek”. Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára úgy vélekedett, a XXI. században nem elég arra várni, hogy az emberek megkeressék a kultúrát, azt el kell vinni hozzájuk. Szabó egyébként azt is leszögezte, társaságuk feladatai közé tartozik, hogy a színházat megszerettessék a fiatalokkal, a tusványosi részvételt a határon túli közönséggel való találkozás miatt is különösen fontosnak tartják.
Miként bebizonyosodott, a csángó kultúrát el is hozták Tusványosra, a Rejtőzködő Csángóföld című előadással sikerült rápillantást nyújtani arra. Diószegi László rendező – akinek a bemutató előtt annyi ideje sem maradt, hogy rövidnadrágját hosszúra váltsa – elmondta, a költészet jelenti a csángó kultúra „rejtőzködő részét”, ugyanis a térség tragédiája, hogy kevésbé jellemző az írásbeliség, az ottani magyarok nem tanulhattak meg írni, olvasni, ezért jóformán nem alakulhatott ki az írásbeliség, a csángó irodalom. A műsor emiatt vált „nagyon különlegessé”, három különböző generációból származó csángó költő, író mutatkozott be. A százesztendős Lakatos Demeter, illetve Gábor Felicia, Iancu Laura műveit mások tolmácsolták, a somoskai Demse Márton és a klézsei Duma András pedig maguk olvastak fel írásaikból. E mellé pedig igen szépen szóló csángó dalokat, táncokat passzítottak, öröm volt hallgatni a zenészeket, énekeseket, nézni a három táncoló párt.
Szerdától péntekig tehát három napon át gyermekprogramok, szakmai beszélgetések, előadások, filmvetítések fogadták a nézőket; a bemutatottak között találjuk Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész Az igazat mondd, ne csak a valódit című verses estjét, illetve a szatmári magyar színművészek által előadott, Beatles Forever című zenés produkciót is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
