Van Nagybaconban a faluközpontban, a főút mellett egy bűbájos meseház, amelyen megakad az arra járó szeme, s nem az új, fénylően komfortos épületeket csodálja, hanem gyermekké lesz újra, s tekintetével körbesimogatja ezt a villás farkú cseréppel födött, széloromfalú, kontyolt tetős, eszterhéjas, tetőnyújtásos, törpe árkádoszlopos, kedves építményt.
Többször is körbenézi, s elmereng, hogy nemcsak az emberi élet mulandó, hanem az emberi építmények is. Ezek a bumfordi, kerek oszlopok tartják még a tetőt, de annak már itt-ott beszakadt a bordája, a cseles téglarakással kialakított, egykor díszes kerítés egy része már beadta a derekát, s leomlott, s ha az ember szeme védelmet és menedéket keres, és önkéntelenül is hátranéz a tágas udvaron, farkasfogas gerendaillesztéssel épített istállót lát, egy félforcsokú épületet és a tágas, a legépebb építménynek kinéző csűrt, s szinte kicsurran a könnye a pusztulás láttán.
A kedves kis ház műemlék, törvény védi, de megmenteni nem a törvény, csak az ember tudja.
Ez a ház kínálva kínálja magát egy néprajzi múzeum számára. Erre lenne is Nagybaconon messze túlmutató igény, hiszen valamikor néhány hét alatt Seres András a baconiak segítségével fantasztikus értékű néprajzi anyagot gyűjtött össze. A nagybaconi tanács megvásárolná az épületet és a telket Szabó Vilmától, a tulajdonostól, de az összeget, amit érte kér, sokallja, a polgármesteri hivatalnak nem ér el addig a takarója. A ház nem lakható, és műemlék jelleg ide vagy oda, sokak sajnálatára és bánatára össze fog omlani, egy kupac törmelék lesz belőle. Ilyen már történt, nem is egy. Hatalmas eszmei értékű kúriák omlottak össze. Valamiféle megoldást kellene találni a nagybaconi meseház megmentésére. A tulajdonosnak is érdeke, hogy őseinek ez az építészeti remekműve megmaradjon, s emlékeztessen rájuk. A tanács vagy valamilyen alapítvány, egyesület, ha a megfelelő összeget össze tudná gyűjteni, a tágas udvart szabadtéri eszközkiállításra, a csűrt ugyancsak múzeummá tudná berendezni. A csűr mögötti telek pihenő- és szórakoztatóparkká, sportolásra alkalmas terep kiképzésére lenne alkalmas, a falunapok, egyéb ünnepségek helyszínéül szolgálhatna.
Nagybaconban számos értékes magán- és középület van. Megbecsülésük szándékát jelzi, hogy többségük gondozott, és szépségben pompázik. Kár és megbocsáthatatlan mulasztás lenne, ha ez a bűbájos épület kiesne a sorból s az emberek emlékezetéből. Múltunk egy darabja pusztulna el véle. A helyi érdekeken túl Erdővidék, Háromszék, Székelyföld ékessége lenne. Sőt, a szász hatás is jól kimutatható a ház építészeti jellegzetességein, a csűrön is. Csak a porta belső kialakítása nem szászos, nem zárt, hanem kitárulkozóan mutatja magát. Mentőövet kellene dobni ennek az épületegyüttesnek és a teleknek, hogy ne fulladjon bele a közöny mocsarába.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.