Beszélgetés Pintér TiborralLovak, huszárok, fegyelem

2012. augusztus 11., szombat, Kovakő - diákmelléklet

– Idén a János vitéz daljátékot hoztátok el Székelyföldre, a Székely Vágtára. Könnyebben tudtatok-e dolgozni az itteni lovasokkal és a Háromszék táncegyüttessel? Jobban megértettétek egymást, mint tavaly?
– Igen, sokkal könnyebb volt, mint a tavalyi év, mert az még az összeszokás éve volt, most pedig mintha már mindig is ismertük volna egymást. Félszóból megértették a lovasok, a táncosok az instrukcióinkat, így könnyebb volt a próbafolyamat.

– Milyen hangulatban teltek a próbák? Összeforrott a csapat?
– Igen, nagyon jó hangulatban teltek, ami leginkább annak a következménye, hogy a lovasok és a táncosok is tudták, hogy én mit akarok, azon kívül ismertem az embereket és a lovakat is, és ők is ismertek engem, tudták, ha kiabálok, miért kiabálok, és ha valamit kérek, azt miért kérem. Így aztán nem alakult ki köztünk semmiféle konfliktus, tökéletesen lement a próba. Hozzá kell tennem, hogy az időjárás is kedvező volt, a tavaly rengetegszer megzavarta a próbákat az eső, emiatt a lovardában sem volt megfelelő a talaj. Idén a porral kellett megküzdenünk, de ez legyen a legnagyobb problémánk.
– Úgy gondolom, hogy a János vitéz nagyobb fegyelmet igényel, hiszen huszárok is szerepelnek benne. Menyire kaptad meg ezt a fegyelmet? Job­ban bele tudták élni magukat a lovasok és a táncosok az idén a produkcióba?
– Igen, a János vitéz valóban egy huszárokról szóló darab, a zászló tiszteletéről, tisztelgésről szól. Nem mindegy, miként tiszteleg egy huszár, hogyan áll meg a lóval. A tanügetést és a huszár szép tartását még a mai napig is tanítják, sőt, a ’48-as huszárságnak még a mai napig is nagy követői vannak. Magyar­országon volt kiképzői bázis a katonai lovasoknak, ahol a világ legjobb szakembereit gyűjtötték össze. Ide tartozott a magyar katonai lovasoktatás is, ahol többek között a díjlovaglás, díjug­ratás össze­fogta a terepen való biztonságos lovaglást és az előbb említetteket. Tehát aki lovas huszárnak állt, annak nagyon kellett tudnia mindent, úgyhogy a János vitézben is sokkal fegyelmezettebb rendszerbe kellett raknunk a lovasokat, mint a Honfogla­lásban, ahol bár Kassay Lajos lovasai nagyon összeszedettek voltak, de mégis elnézhetőbb volt egy kisebb hiba, hiszen az ember képzeletében a honfoglaló magyarok még eleve a ,,barbár’’ korszakban éltek. Az a világ jóval szétszórtabb, kapkodó volt, mint a huszároké, amikor már kialakult a rendezettség. Ezért a mostani darabban nagyon fontos volt az, hogy a lovak egymás mellett álljanak, figyeljenek egymásra.

KOVÁCS ZENKŐ BERNADETT

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 803
szavazógép
2012-08-11: Kovakő - diákmelléklet - :

Tusványoskor

Mi vagyunk a világ közepe. Mond­ták, és elmentek Tusványosra. Med­vékkel, szerencsére, idén csak a plakáton találkoztak.
2012-08-11: Kovakő - diákmelléklet - :

Újra itt a Kovakö! (Beszélgetés Szabó-Sinka Sámuellel)

A Háromszék Kovakő mellékletének legutóbbi számában beszámoltunk a Kovakö diákszervezet újjáalakulásáról. Ennek kapcsán beszélgettünk a Református Kollégium diákjával, Szabó-Sinka Sámuellel, aki ideiglenesen tölti be a szervezet elnöki tisztségét.