(Végeredményt december 8-ra ígérnek…) Bejutott a dumába a Putyin pártját támogató Igazságos Oroszország s az ellenzéknek számító, Zsirinovszkij hangzatos neve (Liberális Demokrata?!) ellenére fasiszta és Zjuganov kommunista pártja. Az ellenzék, mely ellen a hatalom valóságos hajtóvadászatot folytatott, nem került be a dumába. Putyin kampányain hangsúlyozta, hogy az Amerika- és Nyugat-barát ellenzék milyen hatalmas veszélyt jelent Oroszországra… Zjuganov kommunista pártvezér az ellenzéki vezetők vádjait hangsúlyozva az utóbbi időszak legszennyesebb kampányáról beszélt, rémhírek kerengenek a választási csalásokról is, külföldi megfigyelőket alig engedtek be Oroszországba. Hogy minderre miért volt szüksége az oroszok körében egyre népszerűbb Putyinnak, rejtély, hiszen minden körülmény között biztosan nyert volna. Vajon a szovjet rendszerből itt maradt mentalitásról, a szervilizmusról van szó, amely a vidéki választási körzetekben felsőbb megrendelés nélkül is a hatalomnak kedvezett? Vagy egyszerűen az elnök meg akarta félemlíteni egyszer s mindenkorra politikai ellenfeleit (már eddig is ezt a taktikát alkalmazta, Berezovszkijt száműzte, Hodorkovszkijt letartóztatta, s a milliárdos azóta is börtönben töprenghet az orosz élet forgandóságán…). A választások után egyetlen kérdés igazán érdekes: Putyin politikai jövője. Az elnököt nem választhatják újra, ehhez meg kellene változtatni az orosz alkotmányt, amely az amerikaihoz hasonlóan egy személynek a megválasztását csak két ciklusra biztosítja, s Putyin már kitöltötte a maga nyolc esztendejét. Most viszont, hogy pártja túlsúlyra s korlátlan hatalomra tett szert az orosz állami dumában, mi sem lenne egyszerűbb annál, mint törölni az alkotmányból ezt a nyugtalanító paragrafust, s továbbra is bizalmat szavazni Oroszország megmentőjének, aki a jelcini káosz után vaskézzel teremtett rendet, és bizonyos értelemben a létminimum biztosításával s a nyomasztó szegénység részleges felszámolásával megnyerte a bizalmat. S a csodálatot, az egyszerű orosz emberek csodálatát is nyilván, elsősorban határozott s a fenyegetésektől sem visszariadó külpolitikája miatt, ami a nagyhatalmi ábrándokról soha le nem mondó, egyszerű orosz emberek szemében mindennél többet jelent. Maga Putyin a kampányban nem beszélt további elnöki ambícióiról, felajánlotta viszont, hogy — ha győz az általa vezetett párt — nem vonul vissza, hanem miniszterelnökként szolgálja hazáját. Kérdéses viszont, hogy a kormányfői poszt kielégíti-e. Szakértők most egy harmadik változatról is suttognak: tudniillik, ha Putyin hirtelen lemond, megürül az elnöki poszt, valakit ideiglenesen odaraknak, s ez azt is jelenti, hogy a második mandátumát ki nem töltő Putyin ismét hivatalosan is indulhat az elnökválasztáson. Hogy mindez a demokrácia megcsúfolása lenne? De ki beszél Oroszországban demokráciáról?