A XIX. században már több erdélyi városban nyitnak második gyógyszertárat is. Így például Tordán 1857-ben, 1861-ben Désen, Fogarason, Marosvá­sárhelyen és Kézdivásárhelyen. 1877-ben Székelyföldön tizenhárom patikát tartanak fenn, átlagban minden 32 903 lakosra jut egy, míg Magyarországon 21 383-ra.
Erdélyben a gyógyszerhasználat kérdése hosszú évtizedeken át vita tárgya. Felfalusi Mihály szebeni orvos 1752-ben a gyógyszerhasználat szabályozásáért a hatóságokhoz fordul. 1753-ban őt bízzák meg, hogy a szebeni orvosokkal együtt kidolgozza a gyógyszerhasználat tervezetét, amelyet azonban Bécsben „elfektetnek”. A szabályozásra azért volt szükség, mert a gyógyszerhasználat veszélyes, ha azt a kuruzslók, a félkegyelműek és tudatlan emberek tanácsára teszik.

Székely gyógyszertárak
Sepsiszentgyörgynek, Kézdivásárhely­nek és Csíkszeredának 1836-ban egy patikája van. Bereck mezővárosban azonban sem gyógyszertár, sem felcser nincs. Az egészségügyi ellátást a székely határőrezred tisztiorvosa biztosítja. Bár az aranyosszéki Felvincen sem működik patika, a városban letelepedett két orvosnál hozzá lehetett jutni a gyógyszerekhez. Mind a szék alorvosa, mind a „magán sebész” tart a lakásán 30–40-féle alapfontosságú gyógyszert, amelyet a tordai patikából vásárolnak. Székelyföld falusi lakosságának többsége szintén a városi patikákból szerzi be a szükséges gyógyszereket.
A nagyobb községekben 1900 táján létesülnek az első patikák. Csíkban Csíkszere­dán és Gyergyószentmiklóson kívül patikákat alapítanak Gyimesközéplokon, Töl­gyesen, Ditróban, Csíkszépvízen, Csíkszent­már­ton­ban és Karcfalván.

Székelyudvarhely
Székelyudvarhely patikája már a XVIII. század végén működik. Egy 1805-ben keltezett, Főkormányszékhez benyújtott beadványból következtethetünk erre. Ebben a patikus arra hivatkozva követel adócsökkentést, hogy elődje nem fizetett adót.
Székelyudvarhely második gyógyszertárának engedélyezését 1836-ban egy Binder nevű patikus kéri. Mivel nem kap engedélyt, Székelykeresztúron telepedik le. 1849 után ismét próbálkozik patikaalapítással. Azonban hiába érvel azzal, hogy az egész Udvarhelyszéken csak két patika működik: a keresztúri és az udvarhelyi. Hiába írja, hogy Székelyudvarhelynek kórháza van négy orvossal, ugyanakkor a szék lakói az állatoknak szükséges gyógyszereket is innen vásárolják. Egy másik kérvényben azzal is érvel, hogy a városban két kollégium működik, nagyszámú hivatalnok és kereskedő él, miközben az itt állomásozó katonaság is igényli a jobb gyógyszerellátást, Binder ezúttal sem kap patikanyitási engedélyt. Mindezt akkor, amikor a város egyetlen patikája nem elégítheti ki kellőképp a 90 ezer ember ellátását.

Csíkszereda
Csíkszék tisztviselői 1830-ban ellenőrzik a csíkszeredai patikát. Megállapítják, hogy a gyógyszerész Pesten tanult, de a hiányosságok között felróják, hogy a laboratóriuma csak részben felszerelt. A patikus a gyógyszereket Szebenből rendeli. A forgalom nem lehet nagy, mert a patika még 1861-ben is csak egy gyógyszerészt és egy segédet tud foglalkoztatni.

Gyergyószentmiklós
Az ellenőrök a gyergyószentmiklósi patikáról azt írják, hogy a gyógyszerész tanulmányait Pesten végezte, de jövedelme alacsony, ezért kénytelen segédek nélkül dolgozni. A gyógyszereket ő is Nagyszebenben, ugyanattól a cégtől vásárolja, mint a csíkszeredai kollégája.
A településen még működik egy borbélyműhely, ahol érvágással gyógyítanak. A borbély azonban teljesen szakképzetlen 82 éves öregember, mellette a 18 éves segéd szintén tudatlan, ezért a műhely betiltását és szakképzett embernek való átadását szorgalmazzák.

Marosvásárhely
A gyógyszertárak száma, felszereltsége és az orvosok száma alapján Marosvásárhely a székely városok között az első helyen áll. A XIX. század elején a városnak már három jól működő gyógyszertára van. Ezek megfelelnek a higiéniai követelményeknek. Brandeker Simon patikájában három Pesten végzett gyógyszerész mellett egy segéd és egy laboráns is dolgozik. A Kováts János vezette gyógyszertárban két segéd, egy laboráns és egy gyakornok, míg a Benkő János vezette patikában a tulajdonos patikus mellett egy gyakornok és egy laboráns végzi a gyógyszertári munkát. 1900 táján Marosvásárhe­lyen már négy gyógyszertárat működtetnek.

Sepsiszentgyörgy
Egy 1833 táján készült beszámoló – valószínűleg Kincses János kökösi református lelkész tollából – leírja, hogy Sepsiszentgyör­gyön „több különböző rendű és tudományú orvos lakik”, de van gyógytára is.
1861 táján Sepsiszentgyörgyön már fontolgatják egy újabb patika alapítását. A széki orvos úgy látja, hogy a szentgyörgyi gyógyszertár az egyetlen gyógyszerésszel, egy segéddel és egy laboránssal már nem elégíti ki a több mint 60 ezer ember ellátását, mindazokét, akik Sepsi-, Orbai- és Miklós­vár­széken, valamint né­hány Felső-Fehér megyei településen élnek. Szentgyörgyön van kórház, kollégium, or­szágos és hetivásár, ezért a második patikára is szükség van. A városban az 1900-as évek tá­ján már működik a második gyógyszertár is.

Kézdivásárhely
1834. július 29-én a kézdivásárhelyi régi patikát tomboló tűzvész pusztítja el. Az új patika már modernebb, és a másfél évtized múlva kirobbant magyar szabadságharc idején hozzájárul az önvédelmi harc sikeréhez. „A gyutacsgyártás kezdetei – írja Egyed Ákos – Gábriányi József gyógyszerész nevéhez fűződnek; őt tulajdonképpen egy kész gyutacs alkatrészeinek vegytani és fizikai elemzése vezette rá a gyutacskészítés titkainak felfedezésére.”
1847-ben Kézdivásárhely és a szék között vitára kerül sor a gyógyszertár ellenőrzési joga miatt. A széki vezetés azt állítja, hogy Kézdivásárhely területe Torjához és más falusi településekhez tartozik, tehát a gyógyszertár ellenőrzése a széket illeti. Mivel a városban székel a II. székely gyalogezred parancsnoksága, a hadsereg is fenntart egy patikát. 1849-ben a határőrség megszüntetésével ezt is felszámolták. A második gyógyszertár megnyitására 1861-ben kerül sor. A két patikában egy-egy segéd és laboráns dolgozik. A városban van még érvágáshoz, foghúzáshoz szükséges felszereléssel rendelkező két borbélyműhely is.