A 90-es években a szocialisták (SPS), nacionalisták és szélsőséges erők voltak felelősek a szomszéd népek ellen vívott háborúkért, a lakosság széles rétegeinek nyomoráért és Szerbia nemzetközi elszigetelődéséért. Vezérük, Slobodan Milošević 2000 őszén bekövetkezett bukása, majd a hágai börtönben hat évvel később bekövetkezett halála után ezek az erők politikai szempontból már halottak voltak. Ám a Nyugat – mindenekelőtt Németország – hathatós támogatásának köszönhetően az utóbbi években sikerült elérniük, hogy rehabilitálják őket.
Július végén pedig azok, akiket egykor nemzetközi megvetés sújtott, bekerültek az új szerb kormányba. Még a koalíciós szerződés aláírása előtt Berlinbe utazott Ivica Dačić miniszterelnök és a belgrádi vezetés erős embere, Aleksandar Vučić, hogy zárt ajtók mögött folytatott, nem hivatalos megbeszéléseken kikérjék a németek „áldását”. Szerb médiumok beszámolói szerint Németország – Szerbia legfontosabb gazdasági partnere és több százezer szerb második hazája – zöld utat adott az új kormánynak.
Dačić kormányának tagjai között több olyan személy található, akik egykor elkötelezett hívei voltak Miloševićnek. Például Milutin Mrkonjić infrastruktúra-miniszter, aki a bukott diktátort ma is „minden idők legnagyobb nemzeti hősének” tartja. A külügyi tárca élére állított Ivan Mrkić 1993 és 1999 között nagykövet volt Cipruson. Abban az időszakban a belgrádi kormány sokmilliárd eurót síbolt ki ciprusi bankoknál vezetett magánszámlákra; erre célozva a Blic napilap nemes egyszerűséggel „a Milošević-család széfkezelőjének” nevezte Mrkićet.
Vučić papíron csupán a helyettese Dačićnak a kormányban, ám hatalma és befolyása jóval nagyobb amazénál. Ő áll ugyanis a védelmi minisztérium élén, emellett pedig ő a főnöke a két katonai titkosszolgálatnak; egy törvénymódosításnak köszönhetően pedig hamarosan az ő kezébe kerül a polgári titkosszolgálat irányítása is. A Večernje Novostinak adott interjúban világosan célzott arra, hogy helyettes kormányfői posztjával nem csupán akkor fog élni, ha főnöke benáthásodik. Fő feladatának tekinti a korrupció és a bűnözés elleni harcot, valamint a küzdelmet azok ellen, akik „felelősek Szerbia hanyatlásáért”.
A nacionalista Szerb Haladó Párt (SNS) alelnökének, Jorgovanka Tabakovićnak a nemzeti bank kormányzójává történt kinevezésével teljessé vált a nemzeti-populista fordulat Belgrádban – írta a bécsi Der Standard. Tabaković – elődjével, a leváltott Dejan Šoškićtyal ellentétben – aligha fog szembeszegülni a kormánynak azzal a szándékával, hogy rátegye a kezét a jegybank tízmilliárd eurós devizatartalékára. „A jegybank ilyen levetkőztetésére még nem volt példa Európában, ilyesmi eddig csak Észak-Koreában és Kubában volt szokásos” – írta a Danas belgrádi újság.
A választási hadjáratban többnyire „eurokonform” húrokat pengető szerb politikusok július vége óta ismét a nagyszerb nacionalizmus szólamait fújják. Tomislav Nikolić államfő például kijelentette: Koszovónak – amely 2008-ban szakadt ki Szerbiából, s kiáltotta ki függetlenségét – ismét Szerbia részévé kell válnia. Az ott élő kétmillió albán majd „autonómiát kap, olyant, amilyen a belgiumi németeknek van”.
A Vučić vezette SNS pártprogramja legalábbis megkérdőjelezi a miniszterelnök-helyettes európaiságát – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A program első pontja leszögezi, hogy Koszovóról, „Szerbia szívéről” nem szabad lemondani, Szerbiának pedig „kompromisszumok nélkül meg kell védenie érdekeit területe minden részén”.
Ez ellentétben áll azzal a nyugati elvárással, hogy Belgrád alapszerződésben rendezze viszonyát Koszovóval, mert csak ennek alapján kezdődhetnek tárgyalások Szerbia EU-csatlakozásáról – mutatott rá a FAZ. Egy ilyen szerződés nem feltétlenül jelentené Koszovó hivatalos szerb elismerését, ám lényegében azzal egyenértékű volna. Vajon éppen azok a politikusok (Dačić, Nikolić, Vučić) lesznek hajlandók egy ilyen szerződés megkötésére, akiknek politikája nyomán Szerbia elveszítette Koszovót? – tette föl a kérdést a német újság.