Az állandó választási névjegyzék adatainak felfrissítése és a miniszterelnök által tegnap nyilvánosságra hozott számok csak annyit bizonyítottak, hogy a hazai közintézményekben, végső soron az önkormányzatok zöménél és az Állandó Választási Hatóságnál nagy a lazaság, s az égadta világon senki sem tudja pontosan, hány román állampolgár él az országban és szerte a nagyvilágban.
Csak az bizonyos, hogy e félig-újraszámlálás során több mint 34 000 elhunytat találtak a lajstromokon, és az, hogy félmillió embernek még érvényes személyi igazolványa sincs. A külföldről kapott hivatalos adatok szerint több mint hárommillió román állampolgár él szerte Európában vagy máshol. Sajnos, valójában még ennél is többen, ugyanis a hazai laza és felületes adminisztrációhoz szokott román állampolgár szeret bejelentkezés nélkül élni, feketén dolgozni vagy lébecolni Párizs, Róma külvárosaiban. De még ha csak hárommillióval is számolunk, azon csak csodálkozni lehet, hogy a Băsescu elnök menesztésével elfoglalt szoclibek közül senki sem igazán számol e jelentős lakosságvesztés következményeivel. Csak azt osztják-szorozzák, aki elment, szerepelhet-e az állandó választási névjegyzékben, vagy sem, számokká váltak az emberek, s mintha észre sem vennék, hogy ez a folyamatos elvándorlás kiszikkasztja az ország erejét, megrokkantja népjóléti intézményeit, és kiszámíthatóan rossz hatással lesz az egészségügyre, nyugdíjalapra, de az oktatásügyre is.
A népszámlás ideiglenes adatai szerint a magyar kisebbség is igencsak megfogyatkozott, s bár politikusaink azzal vigasztalják magukat, hogy arányaiban nem csökkent az erdélyi magyarság, azt is tudják, bár ritkán ismerik be, hogy az országból elvándorolt 400 000 magyar hiányát már most és jövőben még fokozottabban megérezzük. Akár elmegyünk szavazni, akár nem.
Talán vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy a magyarok zöme csak az anyaországig ment, megy, de ez sem igaz. Bár egyelőre nem nyilvános Magyarországon az utolsó népszámlálás eredménye, de azt jó ideje tudni, hogy már tízmilliónál is kevesebben vannak.
Visszatérve a hazai helyzetre, lehet, a mindentudó és mindenható alkotmánybíróság ma délelőtt összead, kivon, oszt és szoroz, s eldönti, érvényes volt-e a népszavazás. Az sem kizárt, még húzza az időt, igyekszik megszámláltatni a megszámlálhatatlant, s elővarázsolni azt a bizonyos hat-hármas szavazati arányt, hogy eldöntsék a nagy csatát. S tegyük hozzá: amivel közel egy hónapja fölöslegesen tartják lázban az országot.
