Mégis szükségesnek tartom megemlékezni a valamikori főzeléknövényről, mivel ma is ugyanúgy szolgálhat konyhai célokat, mint egykor. A nitrogénben gazdag, településkörnyéki talajokban gyakori a megjelenése.
Egyoldalú lenne azonban az ajánlása, ha nem emlékeznénk meg úgy is róluk, mint művelt talajok gyomnövényéről, sőt, mint allergén virágporú növényekről, s e tekintetben alig marad el a hírhedt parlagfűtől, a labodától.
Vastag karógyökere tartja a magasra növő és szögletes szárát ennek az egyéves növénynek (több faja évelő). Levelei igen változékonyak: a tojásdadtól a háromszögű és többé-kevésbé mélyen bevágott levélalakig. Rengeteg apró, zöldes virágzata alkot tömör és jelentéktelen külsejű füzért, virágporuk a szél szárnyán kel útra és okozza a légzőszervi megnyilvánulású allergiát.
 Konyhai felhasználásra a fiatalon megjelenő leveles hajtásokat gyűjtjük tavasztól őszig. Salátának, levesnek, párolva főzeléknek (hasonlóan a spenóthoz), esetleg más, már ismertetett vadon élő növények levelével vegyesen használható a valamivel ritkább előfordulású parajlibatoppal együtt (ez utóbbinak a levelét lehetőleg virágzás előtt gyűjtsük étkezési célból). Régebb háztáji kertekben termesztették. Akkoriban péppé zúzott levelét gyulladt testtájakra borogatásként is használták.