A helyhatósági választásokat követően Barót városi tanácsa Szakács Lászlót választotta alpolgármesternek. Az RMDSZ-listán mandátumot szerzett tanácstag 49 esztendős, nős, felnőtt lánya és fia van, 1981-től megválasztásáig a bányánál dolgozott, legutóbb bányamesterként. Bevallása szerint azért vállalta a tisztséget, mert meggyőződése, csapatmunkával és közös tenni akarással a várost fejleszteni lehet, s ő annak tevékeny részese akart lenni.
– Nincs tapasztalata a közigazgatásban, hogy érzi, meg tud birkózni az önre bízottakkal?
– Tényleg nincs tapasztalatom a közigazgatásban, de az emberekkel bánásban igen. Ne feledjük, harminc évnél többet dolgoztam a bányavállalatnál, ahol meglehetősen sokrétű munkát végeztem, emberek voltak rám bízva, csoportokat igazgattam, tehát azért nem teljesen új a mostani feladatkör. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg embert ismerek, azaz lesz, kitől segítséget és tanácsot kérnem, ha a helyzet úgy hozza.
– Milyen feladatokkal bízta meg Lázás-Kiss Barna András polgármester?
– Mivel a polgármesteri hivatal működési szerkezete heteken belül változni fog, a polgármester úrral közösen úgy döntöttünk, hivatalosan még nem osztjuk meg egymás közt a feladatokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs semmi tennivalóm: minden reggel számba vesszük a teendőket, s meghatározzunk, mit is végzek aznap. Általában az apróbb, de utánajárást követelő, hétköznapi kérdéseket oldom meg. Én szervezem meg a társadalmi segélyre jogosultak közmunkáját, de a közterületek rendezését, a tatarozások felügyeletét és a géppark igazgatását is intézem.
– Akkor beszéljünk ezekről a tennivalókról kicsit részletesebben!
– Szociális munkás Baróton és minden faluban van, rájuk általában településeink közútjait és a közintézmények környékének tisztán tartását bízzuk, de feladatot kapnak majd a lomtalanítások alkalmával is. Az az igazság, munkájukat elég nehéz megszervezni, hiszen nem egységesen, hanem családjuk általános helyzetét figyelembe véve kell rövidebb-hosszabb időt a köz javára dolgozniuk, ráadásul a szociális ankétok miatt több családnak is elvágták a segélyezését. Felmértük a gépparkot, amit kellett, megjavítottunk, így nemsokára néhány mezei út gyalulásának is nekifoghatunk. Fokozott figyelmet fordítunk a játszóterekre, karbantartásukra, hiszen a legkisebbeket szolgálják, baleset nem történhet. Mivel azt szeretnénk, bár lakónegyedenként legyen egy-egy működő vízcsap, térkép alapján megkerestük azokat, kiderítettük, melyek használhatóak, s melyek szorulnak javításra. A közterületek rendezése előtt a tanácstagokat megkérdezzük, mit láttak, hol kelne el jobban a segítségünk.
– Nyári tatarozást hol végeznek?
– A bölcsődében már nekifogtunk a javításnak, hamarosan pedig a sportcsarnokra is sor kerül. Ott az ablakok szigetelését kell megoldanunk, majd meszelés következik. A bodosi iskolánál cserepeztünk és meszeltünk, Miklósváron és Felsőrákoson pedig fásszínt építettünk a tanintézményeknek.
– Mindezt hány emberrel végzik?
– Ha mindent összeszámolok, alig hat alkalmazottal végezzük a munkát. Nagy szükség lenne még egy asztalosra és kőművesre is, ám a munkahelyek befagyasztása miatt nem alkalmazhatunk egyet sem. Pedig nagyon jól fogna munkájuk, mert bármerre nézek, csak tennivalót látok.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
