A júliusban magányos kezdeményezésként induló tiltakozáshoz ugyanis menet közben többen csatlakoztak, és a tömegtüntetés szervezését is egyre többen próbálják kisajátítani, egyéni vagy párt­érdekek céljára felhasználni (a Székely Nemzeti Tanács tegnap már azzal az ötlettel állt elő, hogy egyúttal a Székelyföldi autonómiaigényt is ki kell nyilvánítani, a jogfosztottság megoldási javaslataként – szerk. megj.), ami aggodalomra ad okot. Sánta Imre úgy véli, egy ilyen „szent, tiszta és igaz” ügyben nincs helye pártoskodásnak, kár lenne beszennyezni politikával – bár egy napig „ne legyen semmi, ami különbség köztünk, ami elválaszthat bennünket egymástól”, hanem „csak egyetlen magyar szív dobbanjon, hogy világgá tudjuk kiáltani azt a gazságot és gyalázatot, amelyről már-már azt hittük, hogy nem történhet meg velünk”. Tegnap megfogalmazott nyílt levelében – amelyet a tüntetők közül többen is aláírtak – Sánta Imre leszögezi, hogy a politikusok jelenlétét és támogatását szívesen veszik, „tegyék a dolgukat a városházán, a megyeházán, Bukarestben és Brüsszelben, hiszen erre vállalkoztak” – de „hagyják az egyházi és civil tiltakozás alapján megállni az Igazság napját, mert így lesz igazán hitelessé az egész világ előtt”. A „féltő szeretettel” útjára indított, minél nagyobb jelenlétre biztató levél apostoli idézettel zárul.