A könyörtelen szárazság immár az állatállományt is veszélyezteti. A téli időszakra szánt takarmány hiánya, illetve nagymértékű drágulása, néhol az ivóvízhiány a déli megyékben máris a vágóhidakra kényszeríti a jószágot. Olyan híreket is hallani, hogy a vágóhidak már nem is veszik el a szarvasmarhát, mert minden tároló hűtőkamrájuk feltelt.
Háromszéken egyelőre még nem tudunk nagyfokú vágáshullámról. Igaz, nálunk az idén mindenki minden használható, etethető takarmányt összegyűjtött, az utolsó gabonaszárig, s néhányan a száraz kukoricaszár körbálázását is tervezik.
A nagyobb állományú gazdaságokat idén a silónak vetett kukorica mentheti meg. Megyeszinten nagyon változatos az átlagtermés és a minőség. Egyes helyeken az átlagtermés nem haladja meg a 10–15 tonnát hektáronként, de vannak szerencsésebbek is, akik 25–30 tonnás zöldtömeggel számolnak. Viszont a szemesnek vetett kukorica jó része a szárazság miatt nem csövezett ki, vagy csak bizonyos mértékben telt meg a csutka maggal. Ezeknél mérlegelendő, hogy a termelő szemesnek gyűjti-e be, vagy a lábán, zöldtömegként eladja silónak az állattartó gazdáknak. Van, aki már a napokban nekiállott a silózásnak, hiszen az alsó két-három levél teljesen leszáradt, részben a szár is, ami a silótömörítésnél gondot okozhat. Idén az járt jól, aki a kora tavaszi fagyoktól nem félve, korán elvetette a silókukoricát, és olyan hibridet vetett, amelynek nemesítésénél a mélyen lenyúló gyökértömegre fektették a hangsúlyt.
Borjak is ehetnek silót
A takarmányok tartósításának egyik, széles körben elterjedt módszere az erjesztés, ismertebb nevén a silózás. Ennek során a takarmánynövény felületén található baktériumok a növény szénhidrátjaiból (cukrok) különböző szerves savakat (tejsav, ecetsav, propionsav) állítanak elő, amelyek konzerválják a takarmányt. Jónak mondható az a siló, amelyben a szervessav-tartalomnak 70 százalékát a tejsav teszi ki, illetve az ecetsav részaránya nem több 30 százaléknál.
A silóból megetethető mennyiség elsősorban ennek szervessav-tartalmától függ. A bendő falában ugyanis szerves savra érzékeny receptorok találhatók, amelyek érzékelik a bendőben levő szerves savak mennyiségét, és ha azok koncentrációja egy meghatározott szintet elér, ezt jelzik a nyúltagyban elhelyezkedő étvágyközpontnak, amely leállítja a további silófogyasztást.
Silózott takarmányokat valamennyi gazdasági állattal etethetünk. Jó minőségű silót már a 4–5 hetes borjaknak is adhatunk. Ennek feltétele, hogy a borjak már fogyasszanak abrakot és szénát, azaz a bendő már működjék. Kisebb mennyiségű silót még a zöldtakarmány mellett is célszerű etetni, ez segít a jó bendőműködés fenntartásában.
A sikeres erjesztés tényezői
A silózás szempontjából egyedül a tejsavtermelő baktériumok tekinthetők hasznosnak. Ezek elsősorban levegőtlen (anaerob) körülmények között tudnak erjeszteni, azaz szénhidrátokból tejsavat előállítani. A levegőtlen körülményeket a takarmány tömörítésével lehet megteremteni. A tömörítést traktorral végezzük. A gumikerekű traktor alkalmasabb, mint a lánctalpas. Fontos, hogy a silózandó takarmány szárazanyag-tartalma ne haladja meg a 38–40 százalékot. Hatékonyan tömöríteni csak apróra szecskázott anyagot lehet, a jó minőségű szecska nem nagyobb 10–15 mm-nél.
A legtöbb erjeszthető cukrot a silókukorica tartalmazza, a pillangósnövényekben kevés van belőle. A közepesen és a nehezen erjeszthető takarmányok silózásához többféle adalékanyag is felhasználható. Ilyen a melasz 2–3 százalékos oldata, a gabonák darája is. A tejsavtermelő baktériumok működését segítik biológiai tartósítószerekkel is.
A takarmányt ideiglenes vagy állandó silókban tartósítjuk. Az ideiglenes siló előnye, hogy olcsó, de nehezebb benne jó minőségű takarmányt készíteni, és a veszteségek is nagyobbak. Ide tartozik az ároksiló, a kazalsiló és a szalmabálasiló. Ez utóbbinak oldalfalát egy vagy két sor szalmabálából építjük. Szilárdabbak lesznek az oldalfalak, ha kívülről kerítéssel erősítjük meg. Az oldalfalakat célszerű műanyag fóliával bélelni, így könnyebb a levegőtlen viszonyokat megteremteni.
Az állandó silók két típusa ismert: a falközi siló és a toronysiló. A falközi siló oldalfala általában beton, de készülhet fából vagy téglából is. A falközi silóban megfelelően lehet a takarmányt tömöríteni, sáros időben viszont vigyázni kell a földszennyezés megakadályozására. A nyugat-európai gazdaságokban gyakori a toronysiló, nálunk kismértékű elterjedése a magas árral magyarázható.
A jó minőségű silókészítés megköveteli ennek lezárását. Legjobb megoldás a műanyag fóliával történő letakarás és ennek lenyomtatása. A legjobb nehezék a 15–20 cm-es földréteg, de alkalmas megoldás a szalmabálaréteg. Használható a kerékgumi is nehezékként. Ha a silót nem zárjuk le, a felső 30–50 cm-es takarmányréteg tönkre- megy, és csökkent értékű a romlott réteg alatti 20–40 cm is.
