Megmondó

2012. szeptember 15., szombat, Kovakő - diákmelléklet

At the end… – írják nagymenő filozófusok többoldalas elmélkedéseik utolsó paragrafusában, mielőtt gondolataik szárnyalásának végére pontot tennének. Előttem azonban csupán a délután vásárolt jegyzetfüzet kelleti magát, amolyan fehéren, mégis bután bámulva fátyolos tekintetembe.

Apropó, véleménynyilvánítás: Önnek mi a véleménye arról a tényről, mellyel nap mint nap úton-útfélen, de még az út felén is találkozunk, éspedig hogy az emberek utálják egymást. Ha puha bundám lenne, az emberiség legalább 70 százaléka képes lenne szeretetével megfojtani, s ha még olyan eszközök birtokosa is lennék, mint teszem fel az álnok kis dögök dorombolása, talán ez a szám 80 százalék fölötti lenne. A társadalom körében szörnyű problémák merültek fel. Ha két lábon sétálok, illetőleg kifelé mutat a hüvelykujjam, rögtön letrehányoznak, értéktelen kis tárgynak néznek, meg se említsük azt az esetet, amikor megélt éveim száma alig üti a 21-et. „Mit tudsz Te az életről?” – s a felmerült probléma letudva, önbizalomhiányos és önmagát elfogadni képtelen kollégám jobbra fordul, míg én, a semmibe vett fiatal, lefelé. Mert az van kikövezve, egyenes út, kövesd fiam! Tudod, van egy pillanat, kicsit olyan, mint amikor egy elhagyatott sikátorban sétálsz. Tudod, hogy valahol ott a vége, de ha hiányzik a kellő világosság, nem tudod, hogy az ott, egy öt méterre a megoldás egyik kulcsa-e, vagy éppen egy kedves „jóakaród” mesterkélt terve. Igen, mesterkélt, mert mindenkit az önzőség vezet, az a tipikus, ha az „én kecském megdöglött, akkor még a harmadik szomszédé is pusztuljon” gondolkodásmód.
Egyszer egy piszkos, más etnikumú utcagyerektől hallottam: „Ön nem hisz Istenben? Pedig tudja, hogy mennyi mindent rendelt Önnek?”. Ekkor szemem behunyva sorolni kezdtem magamban: kaptam két lábat, amivel eljuthatok szeretteimhez, kaptam két kezet, amivel ölelhetek, kaptam szemet, amellyel ragyoghatok, ha szeretek, kaptam szájat, amivel Rád (igen kedves olvasó, Rád) mosolyoghatok, kaptam napokat, amiket megélhetek, erőt a nehézségekhez, jellemet, amit for­málhatok, álmokat, amiket meg­valósíthatok, és kaptam láthatatlan falakat, melyeket ledönthetek. Kaptam magyarságot, büsz­ke­séget és kaptam a Há­romszékben megjelent cikkekhez kritikákat, olyanoktól, akik nem ismernek, olyanoktól, akik álmaikat föladva más álmait törik össze.
Minden hétórás ébredésük után munkába indulnak. Fize­tésért, hogy megvehessék 6 lej fölötti benzinecskéjüket, telefonocskájukat, ékszerecskéjüket, tabletecskéjüket és toronyórácskájukat, láncostul. Pontosan így, ebben a sorrendben, mindazt, mi szem-szájnak ingere. Hol marad a lélek? Minek vagy kinek kell az? Miért nem érdekel soha senkit az, hogy miért örülök, vagy miért vagyok szomorú? Ezen tessék elgondolkodni! Csókolom!

Bencze Melinda

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 803
szavazógép
2012-09-15: Kovakő - diákmelléklet - :

Levél a park őréhez

Kedves parkőr úr!
Vitáink parttalansága miatt úgy döntöttem, inkább írok egy nyilvános levelet. Első találkozásunkkor már kifejtettem a véleményem arról, hogy lehet a fűben ülni, de nem tudtam meggyőzni önt. Próbáltam elmagyarázni, hogy a fű nem megy tönkre attól, hogy ráülünk, és a fáknak sem árt, ha nekik dőlünk.
2012-09-15: Közélet - Farkas Réka:

Kötelező a magyar nyelv (Döntött a diszkriminációellenes tanács)

Egy sepsiszentgyörgyi polgár feljelentése alapján fogadott el határozatot az Országos Diszkriminációellenes tanács, és kimondják: 18 sepsiszentgyörgyi, illetve háromszéki szinten szerveződött közintézmény (köztük ügyészségek, rendőrségek, prefektúra stb.) diszkriminációt követ el a magyar lakosság ellen, mert csak román névtáblája van, illetve a közérdekű információkat (vagy azok többségét) csak az állam nyelvén teszi elérhetővé. Büntetést nem helyeztek kilátásba, de felszólították az érintett hivatalokat, orvosolják a hiányosságot.