2007. december 10-én a Szerbiához tartozó, de többségében albánok által lakott Koszovóban — amennyiben addig tárgyalások útján nem tudják rendezni a tartomány sorsát — a többségi nemzet vezetői kinyilvánítják az elszakadást Belgrádtól és Koszovó függetlenségét.
A Kreml támogatását élvező posztkommunista belgrádi vezetés a Koszovó jövőjéről folytatott tárgyalásokat heteken, hónapokon keresztül igyekezett elhúzni, mivel egy referendum sorsa egyértelműen a nagy többségben élő albánok javára dőlne el, az ottani szerb kisebbség jelentéktelen támogatóra találna egy népszavazás esetén. Belgrád ugyan tett kísérleteket a szerbek betelepítésére, de a bátor koszovói albánok megakadályoztak minden ilyen irányú erőfeszítést.
Belgrád brutális elutasító magatartása minden demokratikus és önkormányzati törekvés iránt az évek folyamán növelte a feszültséget a térségben. Miközben a szerb kormány az Európai Unió felé vezető utat kereste, elutasított minden törekvést, amely az alkotmányban visszatükrözné a nemzetközi jogra vonatkozó rendelkezéseket. Így a szerb alkotmány Szerbia szerves részének tünteti fel Koszovót, anélkül hogy erről az albán lakosságot szavazni engedte volna.
Az első lépést a megoldás felé a koszovói kérdésben a Martti Ahtisaari volt finn köztársasági elnök által vezetett ENSZ-bizottság tette meg, amely Koszovót nem önálló államként jelölte meg, hanem az ENSZ ellenőrzése alatt álló protektorátusként.
A mai feszült helyzet kialakulásában döntő szerepet játszott a nyugati hatalmak gyengesége, ugyanis burkoltan szemet hunytak a Szerbia által elkövetett, a nemzetközi jogot semmibe vevő törvénytelenségek felett azon indoklással, hogy egyengetni kell Belgrád útját az Európai Unióba. Ezzel a koszovói albánok önálló élethez való jogának elismerését igyekeztek egyre jobban felhígítani.
Belgrád magatartását a nyugati világgal szemben a háttérből, Moszkvából bátorították és segítették. Ennek lett az eredménye, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék lépésről lépésre engedett a szerb követeléseknek, jóllehet tisztában voltak azzal, hogy a nemzetközileg körözött Karadzicot és Mladicot nem adták ki Hágának, mondván, nem találják őket, de közben a szerbek által ellenőrzött területen a titkosszolgálat emberei védték őket.
A volt szerb elnököt, a háborús bűnös Slobodan Milosevicet, akit szintén a posztkommunista titkosszolgálat védett, csak úgy sikerült nemzetközi bíróság elé vinni, hogy korábbi barátja, Zoran Djindjic mint elnök kiadta az utasítást Milosevic kiadására, jóllehet tudta, hogy ezzel a saját halálos ítéletét mondta ki. Valóban, röviddel ezután a titkosszolgálat golyózáporában halt meg Szerbia frissen választott elnöke, mert el akarta indítani hazáját a demokrácia felé vezető úton.
A hágai törvényszéken az orosz háttérrel rendelkező szerb taktikázás Carla Del Ponte főügyésznél talált leginkább támogatásra. A főügyész asszony igyekezett Belgrád kedvében járni, úgy tenni, mintha nem látná a szerbek által elkövetett jogtiprásokat. Jellemző a főügyész asszony magatartására: az utolsó szerbiai tárgyalásáról — a korábbi szokással ellentétben — nem adtak ki zárójelentést. A tárgyaláson jelen volt a korábbi háborús bűnösökhöz közel álló Kostunica miniszterelnök, aki nagyon meg volt elégedve a találkozóval. Nyílt titok volt ugyanis, hogy hiába van hatalmas többségű albán lakosság Koszovóban, Hágában mégis a szerb kívánságokat veszik majd figyelembe.
Az eseményeket figyelve, a jövőt illetően nagyon is elgondolkoztató: az illetékesek a Balkánon a háború és béke lehetőségeivel játszanak. Ebben nagy szerepe van Carla Del Ponténak, a vele együttműködő hivatalnokoknak, akik még időben jó irányba mozdíthatnák el a váltót. Éppen ezért a nyugati kormányoknak kellene alaposan átgondolniuk, hogy valóban mi is történik a Balkánon.
Mint ahogy az első világháborút elindító robbanás is Belgrádból indult ki, így a mostani eseményeket figyelve nem lehet a gyanút visszautasítani, hogy itt egy olyan irányváltás jöhet létre, amelynek világpolitikai jelentősége sem kizárt.
Az előbbiekhez hozzá kell vennünk, hogy a balkáni népirtás idején Milosevic bátyja Moszkvában volt nagykövet, jelenleg is az orosz fővárosban tartózkodik, és vele együtt a Milosevic család több tagja él a Kreml árnyékában. Moszkva a balkáni háború idején Románián keresztül szállította a hadianyagot, üzemanyagot a Milosevic-rezsimnek, így akik ismerik a történelmet, azoknak nem lehetnek illúzióik a jövőre nézve. Ez vonatkozik különösen a délvidéki magyarokra, akik az elmúlt napokban a szerb honvédelmi minisztertől behívót kaptak, hogy megkapják új háborús beosztásukat.
Haas György
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
