ALBERT B., Sepsiszentgyörgy. Miután az RDS cég július végén kábelt cserélt („korszerűsített”), az internet bekapcsolása nehézkessé, akadozóvá és augusztus közepén lehetetlenné vált számunkra. A bejutást siker nem koronázta, bár háromszor jelentettük, és ültettek a gép elé javító munkatársként. Augusztus 17-én kértük, hogy jöjjenek a helyszínre, de mivel nem jöttek, a szolgáltatói szerződést írásban felbontottuk. De a társaság nem!
Sőt, a Planet céggel aznap megkötött szerződés normális működését is zavarták, és követelték a szeptember havi díj kifizetését is! Természetesen mi ezt a követelést nem létező szolgáltatásért nem tartottuk igazságosnak és jogosnak, ezért panaszt tettünk a fogyasztóvédelmi hivatalnál. Onnan azt a – gondolom, alaposan elemzett és átgondolt – választ kaptuk, hogy ez meg ez „az internetszolgáltatási szerződés szeptember 30-án szűnik meg, panaszunkat megoldottnak tekintik”. Ebből is kitűnik, hogy az RDS úgy bebetonozta és betonozza továbbra is magát, hogy képes és merészel az el nem végzett munkáért is pénzt kérni, és ehhez még hivatali segítséget is kap!
K. A., Sepsiszentgyörgy. Hétfőtől reggelente ismét zajos lett a város. Az iskolák előtt zsúfoltság és nyüzsgés. A gyerekek vidáman kezdik a tanévet. De sajnos a szülők számára az a pár perc vagy fél óra, amíg gyerekük beér az iskola területére, aggodalommal és szorongással telik el, különösen azoké, akiknek gyerekei gyalog mennek iskolába. Szerdán reggel 7.45-kor borzasztó, vérfagyasztó élményben volt részem a Csíki utcában, a Gödri Ferenc Általános Iskolához vezető gyalogos átjárónál. Mint minden figyelmes és szabályokat betartó sofőr, az átjáróhoz érve autómmal megálltam, hogy a járda szélén álló gyerekek át tudjanak kelni. Abban a szerencsében volt részem, hogy éppen a saját két, kilencéves iker fiam volt, akinek elsőbbséget adtam. Boldogan intettem nekik, hogy jöhettek, hiszen ellenkező irányból nem jött autó, és én megálltam, úgyhogy semmi vész, amikor szinte a semmiből egy metallizált réz színű Suzuki az átjárón megelőzött, és szemem láttára, hajszál híján elütötte a gyerekeimet. Hiába nyomtam az ijedtségtől és haragtól a dudát, még vissza sem nézett. Az Electrica épülete előtt utolértem, és felhívtam az autóvezető figyelmét az esetre, de szerintem nem igazán volt bűntudata, vagy egyáltalán nem is volt tudatában annak, hogy mekkora szerencsétlenséget okozhatott volna. Remélem, magára ismer, és ezentúl az átjáróknál nem fog előzni! Gondolkodjon el rajta, ő hogyan reagálna, ha saját gyermekeivel történne meg ez. Megjegyzem, hogy nem fiatal és tapasztalatlan vezetőről van szó, hanem egy középkorú férfiről. A történetet ajánlanám a forgalmi rendőrség figyelmébe is, mert sajnos, ennél az átjárónál nem ez az első ilyen eset, és nem ártana, ha reggelente itt is figyelnék a forgalmat, nem csak a nagyobb és híresebb iskolák előtt.
PÉTER ZOLTÁN, Sepsiszentgyörgy. Új személyazonossági igazolványt kellett csináltatnom, mert a városvezetés megváltoztatta az utcánk nevét, és már nem a Grigore Bălan, hanem a Cezar Bolliac egyik tömbházában lakom. Emiatt a bankkölcsönre vonatkozó szerződést is újra kellett kötni, ami 30 lejembe került, s ugyancsak felháborított, mert nyugdíjas vagyok, és minden jövedelmem be van osztva. Nem értem, hogy a tanács miért nem közli az intézményekkel az utcanév-változtatásokat, miért nekem kell megfizetnem a hivatali mulasztásokat? Vagy azt hiszik, hogy mindenki lopja a pénzt?
