A krími (Ukrajna) tatár együttes lánytáncosainak arannyal hímzett, bokálykék bársonyruhája, a kemény keretű fejfödőn viselt fehér fátyollal, a férfiak priccseshez hasonló fekete nadrágja fölött összefogott fehér selyeminge, amelyet rövid ujjú zöld bársony felöltővel tesznek még elegánsabbá, önmagában is olyan látvány, amihez már csak ráadás az a méltóságteljes lebegés, ami az ő népi táncuk. A Konstanca megyéből érkezett tatár tánccsoport ugyanezt a hangulatot idézte zöld bársonyban, néhol mintha a mi népi gyermekjátékainkhoz hasonló mókázással. A tegnap bemutatkozott litván együttes szinte az önálló Litvániával egyszerre jött létre, a házi szőttes rokolyák csíkos és kockás változatának megannyi ruhakölteményét vonultatva fel, miközben az ugróshoz hasonló táncukat élő zenével kísérő harmonika-hegedű páros majdhogynem lengyeles polkát, mazurkát diktált. A Brassóból érkezett, görög néptáncot járó csoport lánytáncosainak rendkívül elegáns piros-fehér-barna viseletéhez némileg furán illeszkedik a férfiak fejkendős, cipő- és térdbojtos, rövid szoknyás ruházata, de táncuk annál inkább összehangolt és visszafogottságában méltóságteljes. Hozzájuk képest a bolgár néptánc képviselői (felvételünkön) szinte berobbantak a színpadra, hatalmas lendülettel járva a Balkán jellegzetes lánc- és körtáncait. A feltűzött szőttes szoknya viselői, a pántos bocskorban táncoló Temes megyei szerbek zárták a vendégek táncfolyamát, amelyet a házigazdák részéről a Százlábacskák Gyermek Néptán­c­együttes nyitott meg és a Százlábú zárt be.
A találkozó első napjára a közös tánc­ház tett pontot, és nem számít, ki meddig mulatott, ma mindannyian újból ott lesznek a színpadon.