A román szenátus tegnap, Isten a megmondhatója, hét év után milyen meggondolásból, ismét elővette, majd arrogáns többséggel vita nélkül leszavazta a 2005-ös, Garda–Sógor-féle Székelyföld-autonómiatervezetet.
Minden román nemzetiségű szenátor, lett légyen liberális, szocialista vagy demokrata-liberális, voksával azt nyilatkoztatta ki: a többségében magyarok lakta régiók autonómiája „túllép az alkotmány által szentesített államberendezkedés keretein”, mi több, szerintük a javaslattevők olyan terület létrehozását tervezik, amely „elszakad az egységes és oszthatatlan román nemzetállamtól”. Ott állunk tehát, mint 1990-ben, a román politikusok nemzetféltő, mondjuk ki, soviniszta magatartása huszonkét év után az égadta világon semmit nem változott. Ráadásul az is bebizonyosodott, az RMDSZ román politikába való besimulásával, a nagy alkuk, kis eredmények hitvallásával ismét zsákutcába futott.
Azt – a népszámlálás után – tudomásul vettük, hogy vészesen fogyatkozunk. Hatalmas az elvándorlás, egyre jelentősebb mértékű az asszimiláció. Decemberben parlamenti választások lesznek, s ez jó alkalom lehetne arra, hogy az erdélyi magyarság kinyilvánítsa: kedve ellen való, hogy választott vezetői az elkövetkező esztendőkben is a Dâmboviţa partján nevelkedett román politikusok amolyan csendestársai maradjanak.
Az RMDSZ – eddigi nyilatkozatai szerint – most ellenzékben sem kíván változtatni opportunizmusán. Hisznek abban, hogy az összefogást elhessegető magatartásukkal, a kis lépések politikájának kizárólagosságát hangoztatva újra nyerhetnek. A magyarság közönybe süppedésére, tunyaságunkra alapoznak, a jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok magatartásunkra. Miközben Erdély-szerte még román autonómiatörekvésnek is mutatkoznak jelei. A magyarság soraiban teljesen visszhangtalan maradt például egy kisebb, fiatalabb párt radikális, múlt héten nyilvánosságra hozott választási programja, mely merészen történelmibb és magyarabb jövőt álmodik: föderális Romániát, európai Erdélyt, autonóm Székelyföldet és Érmelléket.
S bár a román politika egyelőre hajthatatlannak, nacionalizmustól elvakultnak látszik, az erdélyi magyarságnak legalább most észre kellene vennie, hogy az az út, melyen húsz esztendeje az RMDSZ-szel az úgynevezett „apró lépések politikájával” halad, kilátástalan, egyfajta önfeladás, s főképp híjával való minden olyan törekvésnek, mely jövőt biztosítana.
Számbelileg megfogyatkozott, bátorságában is kissé megroggyant magyarságunknak decemberben mást, újfajta politizálást kellene választania. Olyat, mely nem hátrál meg a múlékony román hatalom erőfitogtatása, látszathajthatatlansága előtt.
Ránk férne némi radikálisabb szellem, hisz a langyosat kiköpi az Isten is.
