Farkas Réka
Bő két és fél hónap van még a parlamenti választásokig, de már egyértelmű: erdélyi magyar összefogás nem lesz, s nagyon kérdéses az is, születik-e megegyezés a két kis párt között. Az idő ellenük dolgozik, s bár mindegyre hallani, a háttérben tárgyalnak, mégis azt sugározzák, valójában nem partnerséget, hanem a másik bekebelezését szeretnék, ugyanazt teszik, amit több ízben az RMDSZ szemére vetettek.
Az RMDSZ tegnap este rangsorolta háromszéki képviselő- és szenátorjelöltjeit, s bár továbbra is szövetségnek, a magyarság egyetlen hiteles képviseletének szeretik nevezni magukat, pártszerűen döntöttek, felrúgták saját belső szabályaikat is, hogy a helyi, megyei, országos elnökség akarata érvényesülhessen. Az autonómiát nagy előszeretettel hirdető szövetség ennek jegyében hozta létre Háromszéken legalábbis a széki szervezeteket, és Tamás Sándor megyei elnök az elmúlt hónapokban több ízben kiemelte, ezek maguk dönthetnek majd, ki legyen szenátor- és képviselőjelöltjük. Valószínű azonban, a helyi elképzelések nem találkoztak a magasabb rangú ígéretekkel, gyorsan módosították a játékszabályokat, s így már ment minden, mint a karikacsapás. A megyei küldöttgyűlés demokratikusnak mímelt szavazásán győzött, akinek győznie kellett. Magabiztosan indul hadba az RMDSZ, ám sajnos jelöltjei – egy-két személyt leszámítva – cseppet sem hitelesek vagy meggyőzőek.
Összefogás nem lesz, s már szinte bizonyos, a székelyföldi, erdélyi körzetek majd mindenikében két-három magyar jelölt száll versenybe. Sajnos azonban úgy tűnik, az amúgy egészséges verseny sem jobb minőséget, sem rangosabb programot, sem nagyobb felelősséget nem hoz. Konkrét elképzelésekkel egyelőre csak a néppártiak rukkoltak elő, figyelemre méltó, nagy terveket sorjáznak, a polgáriak megnyilvánulása továbbra is kimerül az RMDSZ ostorozásában, a nagy magyar szövetség pedig legfontosabb érvként nem hoz fel egyebet, mint hogy szükség van a parlamenti képviseletre, s ezt csak ők képesek megfelelően ellátni. Való igaz, sikeresnek mutatkozott politizálásuk, míg kormányban, hatalomban voltak, a kudarcsorozat ellenzékben kezdődött, s sorra dőlnek meg a korábbi eredmények is. Becsődölt tanügyi törvény, megnyirbált magyar felsőoktatás, leállított visszaszolgáltatás, megbukott autonómiastatútum – hogy csak néhányat említsünk az elmúlt időszak történéseiből.
Sötét fellegek közelednek, s ezeket a „nagy tapasztalattal rendelkező” RMDSZ-es politikusok sem tudják kivédeni. Csak a közös fellépés, az egység nyújthatna valamelyest oltalmat, ehhez azonban a politikusoknak saját hataloméhségüket kellene leküzdeniük. S ez, úgy tűnik, jelen pillanatban nagyobb ellenfél, mint a magyarság felszámolását célzó román nacionalizmus.
