Az angyali seregek vezetőjének, Szent Mi­hály arkangyalnak a napjára időzített megmozduláson az ingatlan-visszaszolgáltatási fo­lyamat egyéni sérelmeit, visszás­ságait kívánták felmutatni. A felszó­lalók mindegyike elmondta, hogy huszonkét évvel a rendszerváltás után is csak a töredékét sikerült visszakapni annak, ami az államosítás előtt az apák, nagyapák magántulajdonát képezte; olyan eset is több van, hogy a papíron visszanyert házat, földet nem tudják birtokba venni, és a legszebb az, hogy az adót a jogos tulajdonos kénytelen fizetni, míg a bennvalót mások használják. Az újság- és periratkötegekkel megrakott kis színpadon és előtte sepsiszentgyörgyi, brassói, barátosi, kézdialmási és lisznyói örökösök álltak, de olyanok is, akik csak szolidaritásukat jöttek kifejezni; a nyár folyamán a Szé­kely Mikó Kollégium vissza­ál­lamosítása ellen tüntetők közül is páran, és az ott megszokott igehirdetés sem maradt el, az összejövetel Sánta Imre bikfalvi református lelkész felolvasásával és közös imával kezdődött. Úgy tűnik azonban, hogy a félelem ördögét nem sikerült elűzni, legalábbis ezzel magyarázta Szotyori Nagy Áron a kis létszámot, hiszen jóval többen vannak kisemmizettek; ő maga és unokatestvére, Fogolyán Kristóf is felso­rolta, hogy mit koboztak el elődjeiktől, de leszögezte: a visszaszolgáltatás már nem vagyoni, hanem erkölcsi kérdés, addig nem beszélhetünk rendszerváltásról és a kommunizmus bűneinek jóvátáteléről, amíg ezek az ügyek nem rendeződnek megnyugatóan, a halogatókat és bitorlókat pedig felelősségre nem vonják. Azt is elmondta: tiltakozása pártfüggetlen, minden romániai magyar politikai alakulat vezetőit meghívta, ám mind­össze ketten mentették ki magukat, a többiek ugyanúgy nem méltatták válaszra, ahogy a beadványait sem. Végül kijelentette: nem fog meghátrálni, és nem adja fel a jogos örökségéért folytatott harcot.