Az állampolgárok joga, hogy szavazatukkal eldöntsék, kik jutnak községi, városi, megyei tanácstagi tisztséghez, kik ülhetnek a parlament két házának bársonyszékeibe. Voksuk révén a jelölteket megbízzák azzal, hogy érdekeiket képviseljék. A választottaknak e célnak kell szentelniük mandátumukat – akár pénz és taps nélkül is.
A parlamenti üléseken zajló munkáról élő közvetítést sugároznak a tévéadók. Láthatjuk, miként ásítoznak választottjaink, olvassák az újságot, böngésznek az interneten, nem utolsósorban saját és szűk körük érdekeinek érvényesítésén ügyködnek. A községi tanácsüléseken sem sokkal különbözőbb a tevékenység. Ha valaki veszi a fáradságot, beülhet az ülésterembe – az összejövetelek nyilvánosak –, a szórakozás garantált: lehet nevetséges vagy siralmas. A nagyborosnyói tanács szeptemberi ülése ez utóbbi kategóriába tartozik.
Hol maradt az önkormányzati képviselők egy részének emberi méltósága? Miért az üléspénz címen járó, de elmaradt garasokért érveltek a legtüzesebben, amikor sokkal komolyabb közösségi ügyekben kellett volna dönteniük? A törvény szerint a tanácstagoknak jár az üléspénz, nagyon sokan közülük nemes célra ajánlják fel juttatásukat. De az már kirívó eset, amikor ezen juttatás „vitáján” felhevült képviselők a költségvetés módosítására csakazértis nemmel szavaznak. Annyira gazdag Nagyborosnyó, hogy halogatni lehet a közpénzek ügyét? Valószínűleg, mert a testületnek az az ajánlat sem kellett, mely szerint egy szakcég ingyenesen vállalná a falunapok lebonyolítását... Inkább ne legyen falunap, ha a tanács nem képes – nyilván a pénzhiány miatt – megszervezni az eseményt, inkább belefulladni a saját nyomorúságba?
Természetesen, a borosnyói testületben dolgoznak józan gondolkodású, a közért cselekvő tanácstagok is. De amíg munkájukat akadályozzák azok, akik mondvacsinált okokra hivatkozva elutasítják a költségvetés módosítását csak azért, mert nem kapták meg „zsebpénzüket” – addig a józan félnek nehéz élete lesz. És addig Nagyborosnyó sem tud elindulni a fejlődés útján.
