A nemzeti gyásznap alkalmából nemcsak Magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban is rendezvényekkel emlékeztek meg a magyar szabadságharc 1849. október 6-án Aradon kivégezett 13 honvédtábornokáról és a Pesten kivégzett Batthyány Lajosról, az első felelős magyar kormány miniszterelnökéről.
A budapesti Kossuth téren reggel katonai tiszteletadás mellett vonták fel, majd engedték félárbocra Orbán Viktor kormányfő jelenlétében Magyarország nemzeti lobogóját. Áder János köztársasági elnök a Vas megyei Rátóton tartott megemlékezésen azt hangoztatta, hogy az áldozatként hullajtott vérből mindig élet sarjad, a gyásznak pedig „az élet felé kell fordulnia”. Az államfő azt mondta, hogy az 1848–49-es szabadságharc értelme nem a Habsburg-ház trónfosztása volt, hanem Magyarország polgárosodása, a kiegyezést követő évtizedek soha nem látott kulturális és gazdasági fejlődése.
Aradon az egykori vesztőhelynél rendezett koszorúzással kezdődött el az 1848–49-es szabadságharc 163 évvel ezelőtt kivégzett tizenhárom tábornokának tiszteletére rendezett megemlékezés. Az aradi Szabadság-szobornál tartott tiszteletadáson Rétvári Bence, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára kijelentette: bár a mártír tábornokoknak a bitó vagy a golyó jutott, a történelem bebizonyította, hogy ők állnak a győztes oldalon. A fegyvereket elsütő katonákra, a tűzparancsot kiadó elöljárókra ma már senki sem emlékszik, itt azonban a látszólagos legyőzöttek sírjától nem olyan messze százszámra gyűlünk össze – mondta a politikus. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kifejtette: büszkék vagyunk a múltra, a magyar szabadságharcra, erőt és hitet merítünk belőle, hogy a mában élő és a jövőt tervező nemzedékünk ne tévesszen utat és célt. A nemzet értékei szilárd múlton állnak, s nekünk kötelességünk gyarapítani ezeket az értékeket, nem elég megőriznünk, ápolnunk, hanem gazdagítani kell a mában, és beépíteni a holnapba – mondta.
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az aradi vértanúk emlékére Zilahon szervezett közös megemlékezést. A Wesselényi-szobor előtt rendezett ünnepségen felszólalt többek között Toró T. Tibor, a EMNP elnöke. Mint mondta, 1956-ban és 1989-ben is majdnem úgy történt, mint 1848-ban. „Ne engedjünk a ’48-ból, ne engedjünk az ’56-ból, és ne engedjünk ’89-ből!” – jelentette ki az EMNP elnöke. Szerinte ma az erdélyi magyarságnak olyan nemzeti minimum kidolgozására volna szüksége, amelyből a közösség egyetlen helyi, országos vagy európai képviselőjének sem szabadna engednie.
Az aradi vértanúkra emlékeztek szombaton több vajdasági magyar településen is. A központi megemlékezést Eleméren rendezték. A helyi Szent Ágoston-templomban beszédet mondott Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete és ifj. dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Tucatnyi helyszínen tartottak megemlékezéseket a Felvidéken is. Báró Jeszenák János, az egyik pozsonyi vértanú síremlékénél mondott ünnepi beszédében Kollai István, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója elmondta: 1848 nem lehetett volna ennyire sikeres és ennyire mély történelmi nyomot hagyó esemény, ha nem előzik meg az érdekegyesítés folyamatának évei, amelyek biztosították, hogy a forradalom eseményeibe minden nemzetrész bekapcsolódjék.
A kárpátaljai magyarság nagyszőlősi megemlékezésén Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke mondott beszédet. Utalva az október végi ukrajnai parlamenti választásokra, hangsúlyozta, hogy Kárpátalján jelenleg a túléléséért küzd a magyarság, amelynek a mai „földesurak” akarják megszabni, kire adja voksát a választásokon. A KMKSZ elnöke szerint a kárpátaljai magyarok esetében jelenleg úgy vetődik fel a kor kérdése, hogy „rabok legyenek-e vagy szabadok”. Ebből kiindulva felemelő példaként kell tekinteni az aradi tizenhármakra, akik panaszkodás, a körülmények hibáztatása nélkül, emelt fővel vállalták még a halált is a magyar szabadságért – mondta.
