Kimondottan helyi specialitásokkal kellene benevezniük a jövőben erre a szürkeállományt próbára tevő hagyományos gasztronómiai vetélkedőre a csapatoknak – nyilatkozta dr. Sikó-Barabási Sándor zsűritag, mert nyolc év alatt igencsak felpártolta a málnásfürdői székelyföldi vadásznapokat a környék lakossága, idén is 17 csapat állt elő a rendezvényre. A hét végi eseményen is voltak olyan csapatok, amelyek tagjai azt mondták: rég készülnek Málnásfürdőre, meg akarják mutatni, hogy egyfajta húsból mennyi ínyencséget lehet elővarázsolni.
Három híján tehát húsz csapat mérte össze tehetségét a versenyen. Jobb, fergetegesebb népünnepélyre alkalmasabb időt el sem lehetett volna képzelni. Zenés felvonulással kezdődött a nap, úgy indultak az ünneplők a fürdőtelepre: szekérfogaton fújták az indulót az árkosi fúvósok, nyomukban a gidófalvi IX. Székely Határőr hagyományőrző egység lovagolt, élén Kövér György parancsnokkal és a Szilaj Hagyományőrző Egyesület elnökével, Fazakas Péterrel.
Mi, magyarok kettős ünnepet ülünk ma, mert helyi vígadalmunk mellett emlékezünk az aradi tizenhárom vértanú gyásznapjára, hisz ők életüket adták azért, hogy ma szabadon szórakozhassunk, kimondhassuk azt, ami fontos számunkra, szabadon használhassuk anyanyelvünket, taníthassák iskoláinkban a székelység történelmét, ünnepelhessünk úgy, ahogy akarunk – hangsúlyozta október 6. jelentőségét méltató beszédében Kasléder József polgármester. Mind a 17 főzőcsapat receptjét lehetetlen felsorolni, a résztvevők mindahányan szarvashúsból készítettek kiváló falatokat. Végül is a vadhús, a zöld vadászöltözet és a helyi hagyományos népi fűszereket használó csoportok keltették fel figyelmünket. „Minket Boti tanár bácsi hozott ide, ő alakította osztálycsapatunkat, Csipet-csapat a neve. Szüleink segítségével faragtak belőlünk iskolás főzőcsapatot” – mesélték a málnási Tőkés József Általános Iskola tanulói. Ki merné állítani, hogy a magyar múlt íjászatának nem volt köze a vadászathoz, s a vadásznapnak – bár jelképesen – a mihozzánk, magyarokhoz közel álló csodaszarvashoz? Egyrészt ezért is volt nagy közönségsikere a gidófalvi íjászok szabadtéri bemutatójának, mert az a kísérőszöveg, amit Zsigmond Zoltán gidófalvi igazgató-tanártól hallottunk, frappáns összefoglalója volt mindannak, amit mindnyájunknak ismernünk kellene.
A fesztivál színpadán a málnási iskola tanulói műsorukkal beférkőztek a közönség szívébe, s bizonyították: nem volt szükség idegenből hozni pénzért fellépő műkedvelőket. A sikeres népünnepély vetélkedőjének nyerteseit tapsviharral köszöntötte a népes ünneplősereg. A Csipet-csapat és a málnási Galambászok vették át a különdíjat, majd két-két harmadik, két-két második és két-két első díj következett, melyet a Sepsi kosár és a Csipikék, a Villanyszerelők és a Betyárok, valamint a Hegyi vadászok és a Székely menyecskék csapata vehetett át.
