Az 1863-as magyarországi nagy szárazság után az 1866. évben is nagyon gyenge termés volt az egész ország területén. Háromszéken fél termés mutatkozott a júliusi felmérések alapján, így segíteni sem tudtak a magyarországiakon, mint ahogy tették 1863-ban. Az Erdélyi Királyi Főkormányszék levelet intézett Háromszék királybírójához, amelyben ismertette a magyarországi helyzetet, és megpróbált segélyt kérni.
„Magyarhon több résziben az idei vetés a hideg és a hosszas szárazság miatt csekély termésre nyujtván reményt. Szűkségesnek találtatott előlegesen tájékozást szerezni, hogy a szűkséget szenvedő földművesek esetleges felsegítésére miképp és honnan lehetne a vetőmag szükségletet legelőnyösebben megszerezni. A Magyar Királyi Helytartó Tanács elnökségének e hó 23-ról 3653 szám megkeresése következtében meghagyatik, hogy a szerzendő biztos adatok nyomán a hatósága területén, jelenleg kapható búzamennyiségről, középáráról, az idei búzatermés remélhető eredményéről, ugy afelől is 14 nap alatt tudósítását ide megtenni, hogy mennyi búzakészletnek felvásárlására lehet számítani.
Az Erdélyi Kir Főkormányszék elnöke”
A háromszékiek a következőképpen válaszoltak:
„A Méltóságos Tisztségi Elnökségnek folyó év és hónap 5-én 1027 szám határozatával közlött rendelete következtében bátor vagyok a Méltóságos Tisztségi Elnökségnek fájó szívvel jelenteni, miként ezen szék területén búzából csak alig fél termés mutatkozik, és az is helyenként fele részben üszeges. Az ezelőtti két évben is oly szűk termés volt az elemi csapások miatt, hogy jelenleg nagy mérvben gabonaszűkség van. Ezen szék területén nincs a birtokosság azon helyzetbe, hogy a magyarhoni szűkölködő gazdák számára jelenleg bárminémű gabonát felajálhatnánk.
Sepsiszentgyörgy, 1866 julius 6-án, Alkirálybíró helyettes Imreh Ferentz”
(Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár, fond 8, dos. 62, fil 2)
Az erdélyieknek nem volt módjuk segíteni a magyarországiakon, mint ahogy tették 1864-ben, amikor háromezer családot élelemmel és néhány esetben ruházattal is elláttak. Az 1856 és 1866 közötti években nagyon mostoha időjárási viszonyok uralkodtak. 1866. május 20-án havazott, és szinte egész Magyarország területén fagyok voltak, a zord idő nem kerülte el Háromszéket sem. Gabona nagyon kevés termett, sokan – főleg a lakosság szegényebb rétege – Moldvába mentek élelmet keresni, ahol valamivel jobb termés volt. Pénzadományok gyűjtésére sem lehetett számítani, az 1864-ben Erdélyben a magyarországiak számara összegyűjtött 24467 forint segélyhez fogható megismétlése kivitelezhetetlen szándéknak mutatkozott. A fagyok és a szárazság Háromszéken leginkább Orbaiszéket érte, azokat a gazdákat, akik önzetlenül segítettek a telelni beköltözött magyarországi károsultakon. Segítségre azonban nem számíthattak, mivel az egész ország szűkölködött. Bővebb termésre 1867-től nyílt kilátás újra Erdélyben.
