Mondják, a kacagás gyorsabban terjed, mint a pletyka. Utóbbival ellentétben ez nagy haszonnal jár, hisz közelebb hozza egymáshoz az embereket, fokozza a boldogságérzetet, erősíti a szervezet védekezőképességét, növeli az energiaszintjét, csillapítja a fájdalmat, és véd a negatív stresszel szemben. No és ez a medicina ingyenes, sőt, mellékhatások nélkül ismételhető! Mondhatjuk tehát, hogy a nevetés a stressz, a fájdalom és a társadalmi ütközések hatékony ellenszere, a testi és lelki egyensúly helyrebillentésének gyors eszköze, mert a humor pihekönnyűvé teszi vállunkon a terhet, reményt ad, és állandó készenlétben tartja a tiszta fejjel való gondolkodást. Miért? Mert ellazítja egész testünket (majd egy óráig tarthat hatása!), megszabadít a fizikai és pszichés feszültségtől, javítja, erősíti védekezőrendszerünk működését, csökkenti a stresszhormonok szintjét, növeli a fertőzésekkel szemben részt vevő sejtek és ellentestek számát és aktivitását. Elősegíti a híres boldogsághormon, az endorfin felszabadulását, amely a jó közérzet biztosítása mellett a fájdalmat is csillapíthatja. Az erek működését és a vér áramlását javítva még egy szívinfarktust is képes megelőzni, kivédeni!
De egy egészséges kacagás oldja a szorongást és a félelmet, egyszerűen szellemileg is ellenállóvá tesz, mintegy gumifalként visszaverve a negatív szellemi hatásokat, és így, az elme racionalitását megőrizvén elősegíti ésszerű döntéseink meghozatalát, hatékonyabbá téve problémamegoldó képességünket. Jótékony hatásainak azonban még messze nincs itt vége, mert a fentieken kívül egyszerűen vonzóbbá, szimpatikusabbá tesz bennünket. Ezáltal javul a társadalmi elfogadottságunk, könnyebben létesítünk új kapcsolatokat, megerősítjük a régieket, eddigi magányos harcosból csapattaggá nevel át minket, s mert a csapatnak óriási az előnye az egyéni munkával, harccal szemben, ezért gondjaink, ütközéseink, konfliktusaink fel- és megoldásában is óriási segítséget nyújt. Egyszóval javítja a társadalomban elfoglalt helyünket – mintegy „helyretesz” –, ezáltal biztosítva az optimális működési közeget számunkra. És mert ezt a jótékony hatást mindenkivel megteszi, közösségalakító, -formáló erő is tulajdonképpen. De a humorérzék, a nevetni tudás lelki, érzelmi egészségünknek is igencsak jót tesz. A kacagástól jól érezzük magunkat már annak „gyakorlása” közben is, és az eufória még akkor is fennáll, amikor már alábbhagy a jókedv. A humor optimistává tesz, pozitívabban leszünk képesek gondolkodni vele és általa, csökkenti, majd feloldja esetleges embert próbáló helyzetünk adta csalódottságunkat, veszteségérzetünket. Azt mondják, írják, hogy: „A nevetés több, mit egy kis szünet a szomorúság és fájdalom közepette, bátorít és erőt ad, hogy új reményt és célokat találjunk. Még a legnehezebb élethelyzetekben is jobban érezzük magunkat egy apró mosolytól, és mivel a nevetés valóban fertőző, már a nevetés hallatán is önkéntelenül elmosolyodunk.”
Szép gondolat, és sokáig lehetne ragozni még e témát. De befejezésül talán még egy lényeges, a mai elidegenítő, magányossá tenni akaró világunkban nagyon fontos dolog: a közösségben gyakorolt jókedv, kacagás mintegy szummációs, mondhatni feltuningolt energiával bír, szemben azzal, amikor egyedül nevetünk. A közösen megélt élmények, érzelmek tartós kapcsolatot, mintegy szövetséget hoznak létre, és meghatványozzák az abban részt vevők erejét annak egyszerű összegződése helyett. Nézetkülönbség, düh, bántódottság, sérelmek elfeledődnek, a pozitív erők összekovácsolódnak, és vége lesz az eddigi védekező magatartásnak, társadalmi aktivitásra serkent, kezdő lendületet adva annak, amit saját közösségi sorsunk magunk által való alakításának neveznek. S ez bizony nem semmi! Nevetésre fel hát, kedves szomorú civil bohócai századunknak!