A tények ismertek, ám tudható, hogy a Közel-Keleten, ahol évtizedek óta dörögnek a fegyverek, röpködnek a rakéták, az események állandóan kibújnak a tények mögül, mozgásban vannak, megjósolhatatlan, hogy az állandó incidenseknek, határsértéseknek, provokációknak mikor lesz súlyosabb következménye, a helyi összecsapások mikor fajulnak el, mikor tör ki egy-egy, a térség egészének biztonságát veszélyeztető „helyi” háború.
Mielőtt a megromló szír–török viszonyra összpontosítanánk, „hadi rendbe” rakva a tényeket, annyit említsünk meg, hogy az elmúlt napon Gáza felől robotrepülőt lőttek ki egy izraeli atomerőműre. Eddig ismeretlen, önmagát fel nem fedő terroristacsoport állhat a provokáció mögött. A megtorlás – ismerve a gyors reakciókat – nyilván nem maradt el, Izrael ismét bombázni kezdte a gázai övezetet. Közben mélypontra süllyedtek a szír–török kapcsolatok.
A tények: az arab tavasz interneten szervezett forradalma számos iszlám országban diadalmaskodott, megdöntve a diktatórikus rezsimeket. Szíriában nem! Szíriában a diktatúra tartja magát, dúl a polgárháború, amelynek fő vesztese a civil lakosság. A polgárháború váltakozó sikerrel folyik, s noha az ENSZ elítéli a damaszkuszi kormány „magatartását”, a Biztonsági Tanácsban Kína és Oroszország rendszeresen a beavatkozás ellen szavaz, ezért a felkelők „hivatalosan” nem kaphatnak segítséget. Fegyvereik viszont vannak, s a hadsereg egy része is átállt már a felkelők oldalára.
Törökország bizalmatlanul figyeli a véres szíriai polgárháború eseményeit. Beavatkozni eddig talán nem akart, viszont múlt héten a szírek súlyosan provokálták:szerdán rakéta csapódott be török területre, meghalt négy gyermek és egy asszony. Az incidens kiverte a biztosítékot, s noha az ENSZ-ben a szíriai megbízott bocsánatot kért, véletlennek nevezve az incidenst, s ígéretet tett, hogy ez nem fog megismétlődni, pénteken újabb rakétatámadás érte Törökországot, óriási felháborodást keltve. A parlament azonnal megadta az egy évre szóló felhatalmazást a hadseregnek az esetleges külföldi hadműveletekre, és török fegyveresek vonultak fel a határon, lőni kezdve a szír területeket, sőt, Törökország hadihajókat, tengeralattjárókat is mozgósított, jelezve, hogy közel a háború. Erdogan török miniszterelnök kijelentette, hogy nem tűrik a provokációkat, s Törökország, ha kényszerítik rá, képes megvédeni polgárai biztonságát. Egyik munkatársa szerint a parlamenti döntés még nem jelent hadüzenetet, Törökország „nem érdekelt a harcokban”.
A törvényhozók csak figyelmeztetni szeretnék Szíriát, ne játsszék a tűzzel, a hadseregnek felhatalmazása van, hogy további provokációkra saját hatáskörében döntve, esetleges bombázásokkal reagáljon, sőt, megtámadja Szíriát. Ami jelentős segítséget jelenthetne a lázadóknak, és a diktátor bukásához is vezethetne.
