Megyénk prefektusa megorrolt, mert műveletlennek, nacionalistának, magyarellenesnek titulálja olykor a helyi magyar vezetés vagy a sajtó, holott kinevezése óta mást sem tesz, csak akadályoz minden olyan törekvést, mely a megye többségi lakosságának jó közérzetét szolgálná. Pártjának hűséges katonájaként és kormánya helyi megbízottjaként, az ő törvényességük őreként mintha azt is feladatul kapta volna, hogy hecceljen bennünket. És szorgalmas, hithű katonaként időnként akkora marhaságokat mond, hogy neki lehetne támaszkodni.
Kétségbe vonja például a székely autonómia történelmi létét, s hogy bicegő állítását megtámassza, az egykori és rövid életű Magyar Autonóm Tartományt emlegeti. S közben okoskodik, sérti szemét, ha magyar feliratokat, zászlókat lát, felizgatják a magyar utca- és intézménynevek. Ráadásul, s hogy védje saját, ostobának is nevezhető álláspontját, olyan ínyencségekkel is szórakoztat, miszerint annó dacumál a Habsburgok is arra panaszkodtak, hogy nehezen értenek szót a magyarsággal. (Sőt. Volt, amikor fel is lázadtak...)
Pártja, mely különben igen szeretne szabadulni kommunista gyökereitől, így kerül szinte testközelbe az alig két évtizede még létező szocializmus legotrombább és legszélsőségesebb képződményével, Nicolae Ceauşescuval. Arra bizonyára emlékszik még néhány, talán nem nagyon fiatal ember, hogy a nyolcvanas évek végén egy osztrák lapnak adott interjújában a Kárpátok Géniusza emlegette: a Habsburgok is elégedetlenek voltak a magyarokkal háborgó természetük és úgymond kezelhetetlenségük miatt.
A Magyar Autonóm Tartományt valóban Sztálin kényszerítette rá Románia kommunista uraira, autonóm alig volt, de magyar igen, s léte kétségtelenül késleltette a mindenkori román hatalom elnemzetietlenítő politikáját. Az is köztudott, hogy ezzel a kis odavetett konccal kívánta megnyerni Sztálin az erdélyi magyar kommunistákat, s kissé féken tartani a románokat. Codrin Munteanu erről keveset tud, de képes arról beszélni, hogy a székely önrendelkezés soha nem létezett. Olyan ostoba állítás ez, oly történelmi szemellenzősségre vall, amit csak egy nemzeti elfogultságokkal megvert román politikus mondhat.
A székelyek székekbe szerveződéséről, autonómiájukról, mely területi önkormányzatként működött, saját közigazgatással, meghatározott jogokkal és különleges státussal, az 1300-as évektől léteznek dokumentumok. Körülbelül akkortájtól, amikor a prefektus úr ősei a Balkánról kezdtek felszivárogni a Kárpát-medencébe. Az osztrákok az 1876-os megyerendezéssel megszüntették, de igazolhatóan majd nyolcszáz évig létezett. S hagyománya máig elevenen él.
Tud bármit is erről a prefektus? Lényegtelen. De az már kevésbé, hogy pártja és kormánya nem hajlandó tudomást venni sem a létező európai autonómiákról, sem az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseiről. Szerencsénkre minden hatalom mulandó...
