Csütörtök délután telt ház előtt mutatta be egyéni előadóestjét Koltai Róbert a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. A hatvannyolc esztendős, számos díjjal kitüntetett magyarországi színművész kabaréjeleneteket adott elő, énekelt, verset mondott, és pályájáról mesélt. Megszólalt a rádiókabarék mindenhez értő illetékes elvtársa, elhangzott Dés László néhány dala, s kiderült, számára a legfontosabb vers József Attila A Dunánál című műve. Koltai Róberttel fellépése előtt beszélgettünk.
– Ritkán látni egy színészt, amint éppen előadásra készül. Mit érez, mire gondol?
– Hát, próbálom összeszedni magam, mert nagyon szép, de nehéz ez a turné, eddig telt házzal találkoztam Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron.
– Mit hozott el Sepsiszentgyörgyre? Miért kedves önnek ez az egyéni műsor?
– Mert ebben tudom a legtöbbet elmondani magamról, és azzal a fajta örömmel adom át, amelyet egy ilyen interaktív helyzet jelent: nagyon sokat várok a közönségtől, és abból táplálkozom a műsor során. Vannak biztos pontok, amelyeket soha nem hagyok ki, de mindig van lehetőség jó néhány improvizációra.
– A közönség reakciója szerint változtat?
– Az a lényeg, hogy ez egy másfél óra körüli, szünet nélküli műsor, és vannak benne gyönyörű dalok, szerintem ezt sokkal jobb megnézni, mint nekem mesélni róla.
– Egy új műsoráról kérdezném, a Móricz Zsigmond: Napló-szilánkok 1924–1925 című előadóestjéről. Ez egy picit szokatlan öntől, hiszen itt elsősorban nevettető emberként ismerik, főleg a filmjeiből. Miért választotta a Móricz naplóját?
– Kaptam egy ötletet B. Török Fruzsinától, aki amikor két évvel ezelőtt megjelent a Móricz Zsigmond 1924–1925-ös naplója, elolvasta, és úgy érezte, hogy én ezt nagyon szépen színpadra tudnám vinni. Egyébként meg nincs olyan, hogy valaki csak komikus, a jó komikusnak is igen komoly drámai érzéke kell hogy legyen, s én pályám során rengeteg drámai szerepet játszottam – Az ügynök halála, Godot-ra várva –, persze, mindig van valami humor is, de hát Chaplinen is azért nevetünk, mert megindító a kisember, ahogy ő játssza. Ez a Móricz-est tényleg nagyon fontos pillanata pályámnak. Mostanában elsősorban valóban vidámabb szerepeket játszottam, most pedig adódott a helyzet, hogy elkészült az ezeroldalas naplóból egy kétrészes színházi est, amit egyedül adok elő, kollégáimnak csak a hangja hallható, például a Molnár Piroskáé, aki a Móricz feleségét játssza.
– Érez esetleg valamiféle azonosságot a Móricz által leírtak és az ön személyes sorsa között, van ilyen rezonálás?
– Nincs olyan szerep, ami ne arról szólna, hogy az ember megpróbálja saját magára húzni azt a helyzetet, ami a darabban van, amit a rendező sugall. Nem azt gondolom, hogy saját magamat játszom, de nagyon megütnek Móricz mondatai, és fantasztikusnak tartom. Még nem volt olyan előadás, amely ne lett volna nagyon erős hatással a közönségre, függetlenül, hogy fiatalok vagy idősebbek, kéményseprők vagy egyetemi tanárok nézték, mindenki megkapta benne az örömét. Majd szeretnék egyszer egy erdélyi körútra jönni a Móricz-esttel, mert fantasztikus sikere volt, annyira, hogy fél év alatt közeledünk az ötvenedik előadáshoz, ami óriási szám. Most innen, mármint Erdélyből Nyíregyházára megyek vele, szombaton adom elő. Nagyon várom, már voltam vele Hévízen monodráma-fesztiválon, ez most a Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál ünnepi pillanata lesz.
Kérdezett: Mózes László
