Első sajtótájékoztatónkon, ha jól emlékszünk, a következők hangzottak el: „Vállaltuk a munkát. Nem kötelezett senki rá. Amit teszünk, azt kizárólag Kézdivásárhelyért tesszük.” Elmondtuk azt is: el szeretnénk érni azt, hogy a KSE-vel egyenlő elbírálásban legyen részünk, egyformán tekintsenek mindkét klubra.
Pénzhiány
2012. július 6-án a Sport Club megkezdte a felkészülést a 2012–2013-a idényre. Időközben, akárcsak a teremfocinál (azaz futsalnál) vagy a kosárlabdánál, néhány támogató – tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre – visszalépett. A támogatók nélkül maradt futballcsapat vezetősége felvette a kapcsolatot a helyi vezetőkkel, akik ígéretet tettek arra, hogy támogatni fogják a IV. ligás focicsapatot. Költségvetés elkészítését kérték. Az egyesület vezetősége két költségvetést készített: egy szegényeset, amely arra lett volna elegendő, hogy a csapat részt vegyen, megjelenjen a bajnokságban – a cél ezzel az összeggel az lett volna, hogy a Sport Club ne essen ki a IV. ligából. A másik a nagyobb költségvetés, amellyel a csapat a mezőny első felében végezzen, és az ificsapat egy A-kategóriás bajnokságban is részt vegyen a IV. ligás ifibajnokság mellett, amely garantálja fejlődésüket. A két költségvetésből született egy olyan ígéret, miszerint a helyi önkormányzat 40 000 lejjel támogatná az egyesületet. Sajnos, ez csupán szóbeli ígéret maradt. Nem született róla semmiféle írásos szerződés, dokumentum, amely igazolni tudta volna a két fél között létrejött megállapodást. Szponzorainkkal, támogatóinkkal mindig szerződést kötöttünk azért, hogy így mindkét fél tudja bizonyítani, mit vállalt fel, kinek milyen elkötelezettségei vannak.
A klub tehát nem tudta, hogy a beígért támogatás fejében milyen kötelezettségeket kell vállalnia, mert nem született semmiféle hivatalos megállapodás: mikor kapja meg a támogatást, milyen időpontig, milyen részletekben.
Az önkormányzat, mivel hivatalosan nem vállalt (csak ígéretekben) semmiféle elkötelezettséget a Sport Club iránt, a beígért összegből egy lejt sem folyósított az egyesület számlájára.
Az igaz, hogy a bajnokság kezdete előtt 5000 lejt utalt át az egyesület számlájára a polgármesteri hivatal. Itt megjegyezném, az 5000 lejt egy szerződés alapján (2012. 02. 23./5219. számú) utalták át, amelyet a 2012. év elején hagyott jóvá a helyi önkormányzat egy pályázat elfogadása után. Ez a pályázat 2012. december 31-i dátummal érvényét veszti, és nem azonos a mostani vezetés által beígért 40 000 lejjel, látszik ez a szerződés iktatásának időpontján is.
A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalnál letett számlák alapján visszautalták a fent említett összeget a Sport Club számlájára a bajnokság kezdete előtt 24 órával, akkor, amikor az egyesület számláján mindössze 178 lej volt. A ránk eső önrész nehezen jött össze. A pályázat alapján előbb el kellett költenünk egy bizonyos összeget, hogy aztán az elköltött összeg egy részét majd visszautalják az egyesület számlájára. Ennek az összegnek a kétharmadát utalta vissza a pályázat alapján a helyi önkormányzat. Ez volt az 5000 lej. Ha figyelembe vesszük azt az önrészt, amelynek értékét a Sport Clubnak kellett állnia, akkor az átutalt 5000 lej értéke olyan mértékben csökkent, hogy nem is jó beszélni róla.
A Sport Club alapító tagjai az alakulás pillanatától kezdve sokszor megkölcsönözték az egyesületet azért, hogy az működőképes legyen. Sajnos, ez az idény elejétől – tekintettel a nehéz gazdasági problémákra – elmaradt. Aztán szponzorok hiányában a klub a rá eső önrészt sem tudta fedezni. A helyzet egyre kilátástalanabb lett. Az idő telt, a meglevő 5000 lej fogyott (bírói díjak, leigazolások, szállítás, orvosi ellátás stb.), a beígért 40 000 lejből konkrétumokban 2012. szeptember 19-ig semmi nem körvonalazódott. Úgy jártunk, mint az Oltchim Diaconescuval.
Játékoshiány
Ma olyan világot élünk, amikor ingyen senki nem tesz semmit. Ilyen a focista is. Ha nem adsz valamit, nem várhatsz tőlük semmit. Ez főleg az idősebb játékosokra érvényes. Mivel pénzünk nem volt, ígérni sem mertünk. Így azoknak a játékosoknak egy része, akik meghatározó egyéniségei voltak a csapatnak, máshová igazoltak. Oda, ahol pénzbeli juttatásban részesülnek. Tegyük hozzá: jogosan. Igazolni, erősíteni, mivel az egyesület kasszája üres volt, nem tudtunk. Fölösleges ígéreteket a potenciális erősítéseknek nem tehettünk. Úgy gondoltuk, nem vállalhatunk olyan dolgokat, amelyeket majd nem tudunk betartani. Így maradtunk egy zömében tehetséges ifjúságiakból álló csapattal, amely ugyan az utolsó percig kiállt a klub mellett, de még túl korai volt számára a IV. ligás megmérettetés, még akkor is, ha mellette állt három, talán négy idősebb játékos is, akik a IV. ligás szintet ütötték, de a csapat játékát megváltoztatni túl kevesen voltak. Aztán a legnagyobb veszteség az volt, hogy a III. ligás Zágon csapatához igazolt tehetséges kapuvédőnk, Fejér Béla, akiről szerintünk hamarosan hallani fogunk még.
Így, erősítés nélkül, tapasztaltabb, jobb csapatokkal szemben ez a kézdivásárhelyi csikócsapat biztos prédává vált volna mindenkinek (bizonyíték az első négy lejátszott mérkőzésen elért eredmények). Ha talán legalább augusztus elején az anyagiak a csapat háza táján biztonságosabb jövőt ígérnek, akkor alakulhatott volna másképp a focicsapat sorsa.
Egy másik elmaradt ígéret az ifijátékosok irányában az volt, hogy a pénzhiány miatt nem sikerült benevezni őket egy színvonalasabb, erősebb ifibajnokságba. Mint ahogy a fentiekben említettem, tervünkben szerepelt, hogy az 1995–1996-ban született ifiket benevezzük valamilyen A-kategóriás ifibajnokságba, ahol igazából fejlődhetnek. Ehhez kellett volna egy szakképzett edzőt szerződtetnünk, ami ugyancsak anyagiak miatt nem sikerült. Így legfontosabb céljainktól is eltávolodtunk.
Távlati tervek
Egy fociról tartott értekezleten értésünkre adták az illetékesek, hogy távlatban gondolkodni a kézdivásárhelyi labdarúgást illetően csak kék-fehér színekben és KSE név alatt lehet. Ez azt jelentette, hogy nem tervezhettünk semmit a klub, a játékosok fejlődésének értelmében, mert egy ilyen kijelentés hallatán az az érzése támad az embernek, hogy a további tevékenysége értelmetlen, kilátástalan, és úgyis az erősebbek akarata érvényesül. Egy fiatal, nagyrészt fiatalokból álló, felnőttbajnokságban szereplő csapatnál ne lehessen távlatban tervezni?! Egyébként a KSE és a Sport Club is ugyanazon törvény alapján, törvényes keretek között működik. Csak az alapító tagok nevétől hangosabb a KSE (lásd: Török expolgármester vagy Derzsi alpolgármester). Így érthetőbb, miért nem kell a Sport Club a város vezetőinek.
Miért nem KSE?
Amikor elkezdtük tervezgetni, mily módon lehetne újraindítani a kézdivásárhelyi nagypályás focit, a legelső alternatíva az volt, hogy KSE-színekben indítsuk újra. De hamar letettünk szándékunkról, mert utánanéztünk a KSE háza táján uralkodó állapotoknak, és arra a következtetésre jutottunk, hogy jobb és olcsóbb egy új sportegyesületet létesíteni, a következőkért:
a) A Kézdivásárhelyi Sport Club bejegyzésének pillanatában a KSE labdarúgó-szakosztályának adósságai voltak a megyei labdarúgó-szövetség felé. Két év eltelte után, azon a dátumon, amikor a Sport Club jelezte visszalépését a IV. ligából (2012. szeptember 12.), ezeket az adósságokat még nem törlesztették.
b) A Kézdivásárhelyi Sport Club bejegyzésének pillanatában a KSE labdarúgó-szakosztályának adósságai voltak a néhány évvel ezelőtt C-osztályban szerepelt labdarúgók fizetései után adódott illetékek terén. Nem is olyan rég a C-osztályban szerepelt egykori játékosok felszólításokat kaptak illetékes szervektől, hogy a fizetések, járulékok utáni adókat fizessék ki.
Nos, az újraindítást a KSE színeiben azzal kellett volna kezdenünk, hogy átvesszük a meglévő adósságokat, és kifizetjük azokat, amelyek összegyűltek az elmúlt évek során. És még valami: a KSE bankszámlái nem sokkal a Sport Club bejegyzésének dátuma előtt zárolva is voltak a felgyülemlett adósságok miatt, amelyet aztán törlesztettek az illetékesek, információink szerint támogatók segítségével... Tehát a Sport Club indítása nem hirtelen felindulásból történt, ahogy néhány „jóakarónk” feltételezi, hanem egy jól meggondolt cselekedet volt részünkről.
Eredményesség
Előbb eredmény, aztán támogatás – hangzott a közismert szlogen. A kézdivásárhelyi foci jelenlegi helyzetét nézve az, hogy a Sport Club egy évvel korábban célba ért, vagyis feljutott a IV. ligába, már önmagában is eredménynek nevezhető. De legyünk sportszerűek: ez a feljutás a szerencsének is köszönhető. Mert ha nem jut a III. ligába Zágon, akkor most még mindig V. ligásak lennénk. Lehet, jobb lenne! Na, mindegy, véleményünk szerint volt egy kis eredmény, de az eredményhez kötött támogatás elmaradt. Itt már nem megy a kicsi pénz, kicsi foci mondás. Ha nincs támogatás, nincs eredmény.
Röviden és úgy fogalmazva, hogy senkit ne sértsünk meg, ez történt a Sport Club háza táján. Lehetne fokozni az érveket, de értelmetlen. Jómagam és Farkas Levente alelnök szeptember 4-i dátummal lemondtunk az egyesületnél betöltött funkciónkról. Egy hétig próbáltunk megoldást keresni, próbáltunk keresni valakit, valakiket, akik hivatalosan, törvényes formában is átvegyék a klub irányítását. Nem vállalta senki. Az idő sürgetett. Vártunk egy hetet, aztán a harmadik alapító taggal, Kádár Imrével együtt úgy döntöttünk, hogy szeptember 19-i dátummal a Sport Clubot, tekintettel a bizonytalan anyagi háttérre és az egyre szegényesebb játékosállományra, visszaléptetjük a bajnokságból. A játékosok a Román Labdarúgó-szövetség szabályzatának értelmében szabaddá váltak, és saját belátásuk szerint döntöttek arról, hogy játékoskarrierjüket melyik csapatnál folytatják. A szabaddá válás és a szélnek eresztés – mint ahogy hangoztatják egyesek – közötti különbség elég nagy. Sokan felrótták nekem, hogy miért nem akarok magyarázatot adni, miért nem akarok nyilatkozni. Válaszom erre: bármikor nyilatkozom, mint ahogy teszem ezt most is, ha az általam elmondottak abban a formában jelennek meg, ahogy elmondtam.
Befejezésül
Amikor indultunk, amikor indult a Sport Club, sokan voltak, akik sok jó tanáccsal elláttak bennünket. Sokan támogattak erkölcsileg, néhányan anyagilag is. Ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek a segítséget. Szeretnénk köszönetet mondani azoknak a játékosoknak, edzőknek is, akik a klub színeit képviselték, azoknak a játékosoknak, edzőknek, akikkel nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, akikkel nézeteltéréseink voltak, de tevékenységükkel, tenni akarásukkal, odaadásukkal, még ha rövid időre is, de beírták magukat a kézdivásárhelyi labdarúgás történetébe. Minden elismerésünk irántuk. A focit hagyjuk inkább azokra, akik felkészültebbek, mint mi, akiket szívesebben látnának a sportág körül. Talán ha mi visszavonulunk, akkor lesz több pénz erre a sportágra, az itt leírtak után jobban oda fognak figyelni az utánpótlás-nevelésre, népszerűbb lesz a sportág, és minden a normális kerékvágásba kerül. És ne feledjük el azokat a szurkolókat se, akik kezdetben kevesen, később egyre többen nagy lelkesedéssel kijártak a Sport Club mérkőzéseire. Túlnyomó többségük az utolsó percig biztatott, kitartott mellettünk. Ezer köszönet nekik is! És voltak olyanok is (szerencse, nagyon kevesen), akik ha jól ment a csapat, ha nem, kritikával illettek minket. Örvendünk, hogy sikerült elérnünk, hogy legnagyobb kritikusaink is kijárjanak focimeccsre, vagy kövessék a Sport Club mérkőzéseit, tevékenységét! Ez már önmagában is eredménynek számít.
Most az utolsó tájékoztatónkat így fejeznénk be: A felvállalt munkát befejezetlenül abbahagyjuk. A jelenleg uralkodó helyzet kötelezett rá, hogy befejezzük. Amit eddig tettünk, azt Kézdivásárhelyért tettük. És sajnos nem sikerült elérnünk, hogy a KSE-vel egyenlő elbírálásban legyen részünk. Közösségünkért, városunkért tett próbálkozásunk kudarcot vallott. Akartunk valamit. Sajnos, nem sikerült.
Demkó Sándor
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
