Rengeteg focit kedvelő, szerető és egy csomó energiát hozzáadó személy van ebben a megyében. Látjuk azt is, hogy évről évre nő a csapatok száma a megyei II-ben, és tudjuk azt is, hogy hatalmas küzdelmek folynak.
Rengeteg energia és pénz megy el csak azért, hogy az első két helyen végezzen valaki, ami a megyei I-be való szereplésre jogosítja a csapatokat, persze, van kivétel is, ha a megyei labdarúgó-szövetség másképp gondolja... A feljutással mindenki abban reménykedik, hogy a felső megyei I-ben még nagyobb küzdelmek lesznek, nagyobb megbecsülést kap a csapat, ami így is van. Nagyon sok a jó csapat, sok a színvonalas küzdelem, férfias játék a pályákon, de szerintem minden csapatnak volt már olyan találkozója, amelyet nagyon befolyásoltak a bírói döntések. Sajnos, nem beszélhetünk másról napjainkban, csak arról, hogy minden mérkőzésen rengeteg bírói tévedést kell végignézünk, tűrni kell, és türtőztetni magunkat, igaz, nem mindenkinek van vasból az idegrendszere, és ilyenkor jönnek az ordítozások. Sokszor és egyre gyakrabban hallani a bírói lökdösődésről, és sajnos verésekről, ezek azok a dolgok, amelyeknek nem szabadna bekövetkezniük egy sportpályán. Persze, van olyan tévedés, amit sajnos ennyit tud alapon követ el a bíró, de van olyan is, amikor ezt kell cselekedni. Sajnálatos, amikor még a bírói szövetség elnöke is így jár el egy mérkőzés alatt, úgy fúj, hogy szinte minden második ítélete eltér a valóságtól, figyelmen kívül hagyva azt, ami nemrég, csak egy hete jelent meg szép, nagy fekete betűkkel az újságban: a fegyelmi szabályzat rasszista bekiabálásokról szóló 54. cikkelyének 2-es számú kiegészítőjét. Még egy fontos dolog: ezt a szabályzatot egy olyan bírónak már rég kellene ismernie, aki a 45. életévét betöltötte. Ha jól tudom, a Román Labdarúgó-szövetség szabályzata szerint afölött csak a megyei szövetség belső szabályzata lehet, persze, ami engedélyezi, hogy kedvére összevissza sípoljon egy jó iramú mérkőzést, de azért kellett volna hallania, mert kb. 75 percen keresztül folyt a bekiabálás. Nem látja azt sem, hogy az idegenek kispadja bedől, mivel hátulról rugdalják és lökdösik a szurkolók... Sajnálatos módon nem látja ugyanezt a pályán levő másik két kolléga, persze, nem hallja a kedves megfigyelőnk sem. De miért is tenné, ha csak jelképesen van kiküldve, hiába fordul hozzá valaki, és kérleli, hiába szólunk a partjelzőnek, akit idáig az egyik legjobbnak tekintettünk, semmi nem történik. Szóval, ilyen körülmények közt zajlik az egyik legnagyobb rangadó... Várjuk türelmesen a csütörtöki újságot, majd megemlítik például azt, hogy fegyelmit kapott a hazai csapat e bekiabálások miatt, de úgy látszik, minden a múlté, örvend a szövetség, örvend a bírói hármas, nagyon jó munkát végeztek, megvan a kiválasztott csapat jó eredménye! Teszem fel a kérdést: miért nem hagyja a szövetség, hogy a pályán dőljenek el a mérkőzések? Kérdem én, kedves focibarátok, időt, pénzt feláldozó személyek: van-e értelme ennek a bajnokságnak, hogy küszködjünk, áldozzunk ilyen körülmények között?
Imreh Lóránt
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
