Sokan aggódva várták az MPP negyedik kongresszusát, megoldást reméltek az elnökváltástól, az új felállástól – azonban a jelek szerint semmivel sem egyértelműbb, biztatóbb a mostani helyzet, mint a korábbi. Szász Jenő félreállt ugyan a párt éléről, de győzött az általa képviselt irányvonal, az országos tanácson elhangzott vádak, bírálatok, az önállóság melletti sokszoros és hangsúlyos kiállás cseppet sem látszik könnyíteni bármilyen együttműködést más politikai alakulatokkal.
Többen vélték úgy, hogy Szász Jenő felfelé buktatásával zöld út nyílik a polgáriak bekebelezése előtt, létrejöhet egy jobboldali szövetség a néppárttal, amely a parlamenti választásokon való megméretkezés után akár fúzióvá is érhet. A közös értékrend, az egy tőről fakadás jegyében. Csakhogy az együttműködést nagyon másképp látja a két alakulat, s időhiány miatt a lehetőségek is igen korlátozottak. Indulhatnának közösen, egyik vagy a másik párt színeiben, ám mindkettő nagyobbnak vallja magát, és saját alakulatát ajánlgatja, „nagyvonalú gesztusként” akár a fele-fele arányba is belemenne, de csak akkor, ha a fenyő (vagy a csillag) kerül a szavazócédulára. Ugyanazt a játékot játsszák, amelyért oly sokszor elítélték az RMDSZ-t, amikor a tulipán jelképe alatti indulásra szólították a szövetségből kiszakadt ellenzéket, s ami még súlyosabb, egyik sem tartja elképzelhetőnek, hogy ne az ő akarata érvényesüljön.
Tény: az MPP kongresszusának legfontosabb üzenete a párt önállóságának, függetlenségének megőrzése volt. Nem értettek mindenben egyet, de ebben igen, nagyon igyekeztek biztosítékot is találni erre, és egyértelmű, nem engedik beszippantani a polgári pártot sem a néppártba, sem az RMDSZ-be. Hogy mi következik? Az mindenki számára talány.
Választási szövetség létrehozatala már lehetetlen, az oly sokszor hangoztatott hat-hármas alternatív küszöb elérése még két induló párt esetében is kérdéses, háromnál teljes mértékben esélytelen. Függetlenek támogatása négy évvel ezelőtt sem bizonyult jó vásárnak, s joggal merül fel a kérdés: minek újabb és újabb pártot bejegyeztetni, ha visszatáncolnak a nagy megmérettetés előtt?
Újabb patthelyzet alakult ki az erdélyi magyarság demokratizálódási folyamatában, s ennek felelőssége oszlik, nem lehet azt sem csak az RMDSZ, sem csak Szász Jenő nyakába varrni. A pluralizmus rögös útján tanulunk járni, s most újabb akadályok tornyosulnak előttünk. Megoldást kell találni, előrehaladni, mert az egypártrendszer lehet kényelmesebb, de semmiképpen nem vezet egészséges társadalomhoz. Még kisebbségben sem.