Amelyik korcsoma felett sirályok szállnak, ott vizezik a bort, vagy hazudnak – mondják –, de arról is sokat beszélnek, hogy Mátyás király udvarában sok volt az olyan semmirekellő, akik egész nap csak lötyönfityinkáltak alá s fel, haszon nélkül.
Berecz András ének- és mesemondó pénteken este olyan vidám hangulatot teremtett a gyergyóalfalusi Hazug Pistától tanultakkal a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum zsúfolásig megtelt Bartók Termében, hogy a jelenlévők még azt is elhitték az előadónak: irigylésre méltó, aki irigyli saját magát. Kedvenc medvemeséjét is elmondta, amikor azt kérdezik a medvétől, melyik dalát húzzák el neki, és azt válaszolja, láncom csörgésétől egyiket sem hallom. Berecz András ezúttal is igazolta, a mesében minden benne van: jó, rossz, igaz és hazug, a kisember és a hatalom. Végül, mert szerinte az egyik legszebb ajándék a közös dalolás, dalra fakasztotta a közönséget, majd azzal búcsúzott, ma sem tudja, ki volt előbb: a mese vagy hallgatósága.
