„Magyar az űzött magyarságban, / Újból élő és makacs halott” – írja Ady Endre az első világháború véres napjaiban, amikor először özönli el Erdély földjét az orvul támadó szedett-vedett román királyi hadinép.
A nemrég súlyos és hosszan tartó betegségben elhunyt Veress Sándor, a húsz évre ítélt antikommunista 2011-ben megjelent önéletrajzi emlékezésében* a Gheorghiu-Dej-i kommunista diktatúra börtöni és munkatábori megalázó és kegyetlen történetét írja le, amelyet hét évig kellett neki és rabtársainak Romániában elszenvedniük.
A Marosvásárhelyről felesége elhunyta után Sepsiszentgyörgyre költözött Veress Sándor – akárcsak a többi politikai elítélt – 1964 nyarán szabadult ki a Romániára a nyugati civilizált világ által rákényszerített közkegyelem révén. Azok az emberséget és végső fokon az életet felszámoló, kényszermunkával töltött évek egész életére – életünkre – meghatározó hatással voltak. Elfelejteni soha nem lehet a megalázást, verést és éheztető zárkát a legcsekélyebb fegyelmetlenségért vagy elrejtett tűért, kenyérből gyúrt sakkfigurákért vagy a rejtve érkezett hazai hírekért, fényképért járó botozást, élelem- és vízmegvonást.
A kegyetlenségre nevelt őrök – többnyire az ország alja népségéből toborzottak, esetleg fegyelmi vétségért elítélt katonák – vagy meg akartak felelni parancsnokaik elvárásainak némi előnyökért, vagy elhitték azt, hogy a szocialista haza esküdt ellenségei vagyunk, és igen súlyos bűnök terhelnek. Ahogy idézi Veress Sándor a marosvásárhelyi börtön egyik – jobb indulatú – őrét, aki megkérdezte az egyik rabtól, ugyan miért ítélték el, azt a feleletet kapta: „semmiért.” „Akkor csak öt évet kaptál volna. A semmiért annyit adnak.”
Veress Sándor hét év börtönből börtönbe vándorlását, a dunai munkatáborok kegyetlen szigorúságát és megbetegítő munkakörülményeit színesen írja le, csakúgy, mint az itt szövődő, életre szóló barátságokat is, a kis magyar, egymást bátorító közösségeket. Ezek enyhítették valamelyest a távol szintén szenvedő, nélkülöző család hiányát.
* Veress Sándor: Hét esztendő kálváriája 1957–1964, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2011
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
