FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Magyarország az 1989-es változások után milliárdokat adott és ad Románia magyarságának, de ezek a pénzek a román államot is gazdagítják. Habár Romániának a nemzeti kisebbségeket is egyenlő módon kellene kezelnie, mert ugyanennek az országnak az adófizető polgárai, nem teszi. Reméljük, a magyar kormány adományait Bukarestben és Brüsszelben is feljegyzik, és nem lehet őket letagadni, elsinkófálni.
PRINNER BÉLA, Nagybacon. A nagybaconi tragédiához szeretnék hozzászólni. Sajnálom Bedő urat, mert jó barátjának az életéért felel. Nagy butaság volt, amit tett, hiszen őt rendőrként vonják büntetőjogilag felelősségre szolgálat közben elkövetett cselekedetéért. Körülbelül öt évre számíthat.
PÁL MIHÁLY, Felsőrákos. Az egypártrendszer megbuktatása utáni huszonharmadik esztendőben az RMDSZ ismét egyeduralomra tör. Meg kellene akadályozni az újbóli hatalomra jutásukat, mert elég volt a kiszolgáltatottságunkból, a megalkuvó politikájukból, az apró lépésekből Bukarestben és a mellveregetésből itthon. Kelemen Hunor megtanulta, hogyan kell a magyarságot megvédeni az MPP-től és az EMNP-től, így hát ideje volna e két párt összefogásának, hogy olyan egyének jussanak a parlamentbe, akik ki tudnak állni és be tudják tartatni a trianoni ígéreteket a román állammal. Nem kell ötszázalékos népszerűség – legyen inkább három feddhetetlen, elszánt honatyánk, mint egy hatalomhoz simuló csoportunk. Az önmagát újrajelölő, megavasodott régi gárdát csak mi, a választók tudjuk eltávolítani a bársonyszékekből – amit tettek húsz év alatt, az pedig maradjon az ő szégyenük. A sok beleegyezéssel, bólogatással oda jutottunk, hogy egyszerűen nem létezőnek tekintik a székelységet, jogainktól megfosztanak, és gazdaságilag is tönkre akarnak tenni. A prefektus úr bátran gyalázkodik, megszokta, hogy velünk már mindent lehet.
