Rámutat arra is, hogy az orvosok a hasznos tanácsok helyett „hosszú” recepteket írnak. Úgy véli, hogy ez a „vastag tudatlanság” jele. Az óriási gyermekhalandóság nem azért van, mert a gyermekek „veszendőbbek”, mint a felnőttek. Úgy gondolja, hogy a gyermekek nagy számú elhalálozásának oka a nem megfelelő bánásmód és csecsemőápolás. Hibának tartja, hogy „az eljövendő anyák mit sem tudnak a gyermekápolás elemi kérdéseiről”. Az elmaradottsághoz, az ismeretek hiányához vezet még az a bűnös álszemérem is, hogy „tiszta bujaságnak” tartják a természeti dolgokról „szólani”. Márpedig „Emberek vagyunk – írja Mátyus 1766-ban –, ezért a mi Testünknek részeiről s Munkáiról az Emberek közt szokásban levő nevekkel kell szollanunk”.
A túlpólyázást nem tartja célszerűnek. Azt a nézetet képviseli, hogy az egészséges anyának szoptatnia kell a gyermekét. Helytelennek ítéli meg azt a rossz szokást is, hogy amikor a kisgyermek elsírja magát, azonnal szoptatják, így annak túlterhelik a gyomrát. A napi négy-öt szoptatást bőven elégségesnek tartja. Állítja, hogy a gyermeket sem kényeztetni, sem durván nevelni nem szabad. Helytelen a „mumussal, kísértetekkel” való ijesztgetés. Az a véleménye, hogy a gyermeket idejében tanulásra kell fogni. El lehet sajátíttatni a számtani, a zenei és a történelmi ismereteket, a kézi mesterségeket, de tekintettel kell lenni a gyermek képességeire. A gyermekek értelmi nevelésével kapcsolatban olvashatjuk, hogy a gyermek elméje olyan „mint a jól elkészült szántóföld. Amelybe ha semmit nem vetnek is, önként terem, de burjánt, töviset és bogáncskórót”. Arra is figyelni kell, hogy a korán munkára fogott gyermek fejlődése elmarad. Ha az apró gyermekeket kemény munkára fogják, amikor „még a porban kén játszódniuk”, „növéseket megakasztyák”, és húszéves korukban „már kész vénembert” mutatnak.
Mátyus a testedzést különösen fontosnak tartja. Erdélyben elsőként ő ír a torna jelentőségéről, kéri az iskolai oktatásba való bevezetését. Mivel az egészség megőrzésében alapvető jelentőségű a testedzés, könyvében több száz oldalt szán a sport különféle formáinak bemutatásának. Ismerteti a lovaglást, az atlétikát, de a táncokat és a népi játékokat is. Úgy véli, hogy a vidámságot, a természetes jókedvet, nevetést, táncot, hegedűszót nem kell véteknek tekinteni, mert az az egészséges életmód része. Megbélyegzi azokat, akik „a jó embernek célját és egész életbéli tevékenységét csak abban határozzák, hogy a maga Házában üljön, Bibliát és könyörgéses könyveket olvasson, a templomot gyakorolja, az utcán lesütött fővel és szontyolodott ábrázattal járjon”.

Fő a mértékletesség
Mátyus nemcsak a gyermekek, a terhes asszonyok egészségének védelméért emel szót, de a mértéktelen italozás miatt is, mert az egészség megőrzésében fontos a mértékletesség az italozásban és az evészetben. Idézem: „Nem szégyenlik sokan e mi Nemzetünkben – fakad ki – a maguk dobzódó [tobzódó] életeket szemtelenül Magyar Természetnek nevezni, és e szép szín alatt maguknak s másoknak is nem szűnnek meg gyalázatot, veszedelmet munkálkodni. A Magyar Természet bizony a részegeskedést és dobzódást [tobzódást] magával nem hozza.”
Mátyus István elítéli azt a hiedelmet is, hogy a paraszti és az úri származásúak vére különbözik. Úgy gondolja, hogy célszerű a helyes öltözködés, télen például a meleg „magyar” viselet. Helytelennek tartja a fűzőviseletet a terhesség idején. A szűk és a magas sarkú cipő nemcsak a lábnak káros, hanem az „idétlen és nehéz” szülések okozója is lehet.
(folytatjuk)