Az utca hangja

2010. március 19-én  kárpótlást igényeltem, erre kaptam egy válaszlevelet, amelyben arra kértek, hogy postán küldjek be 45 lejt. Beküldtem, és akkor azt válaszolták, hogy édesapám nem szerepel a kuláklistán! Nagyajtán rajtam kívül mindenki megkapta a kárpótlást – ez Románia és benne a víg demokrácia.
PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. A helybeli nőszövetség Németh Zoltán lelkipásztor kíséretével cserelátogatást tett a Maros megyei Szentgericén, ahol Batizán Attila lelkész és hívei nagy szeretettel fogadtak. A finom vacsora után meglepetésként a marosvásárhelyi színházban kabarét láthattunk, másnap pedig a több mint 350 éves falu múltjával ismerkedtünk a gyülekezeti napok keretében. A templom megtelt hívekkel, és a székely ruhás fiatalok délutáni műsora is emlékezetes marad, miként minden együtt töltött óra. Szávuly Ilona nyugalmazott tanítónő vendége lehettem, aki húsz évvel nyugdíjazása után is aktívan szolgálja a faluközösséget: a fiatalok műsorát ő tanította be, de többüknek szüleit is ő oktatta annak idején. Nagy öröm, hogy élnek még ilyen tanítók, akik soha nem vonulnak teljesen nyugalomba!
T. CS., Sepsiszentgyörgy. Hétvégeken, szabad időnkben gyakran sétálgatunk a Benedek-mezőn, olykor takarítunk is, hazahozzuk a mások által eldobált szemetet. Legutóbb gombászni indultunk, és a fenti esztena mellett egy egész gödörnyit találtunk, amely csak több zsákban fért volna el, ezért ott hagytuk. De nagyon fel vagyunk háborodva, és úgy gondoljuk, a terület gazdája leköltözés előtt kötelezhetné a pásztort arra, hogy eltüntesse a felhalmozott hulladékát – akár úgy is, hogy a felköltözéskor letett garanciapénzt nem adja ki, amíg nincs tisztaság. Egy szekérre fel lehet rakni még néhány zsák szemetet, ne várjanak el mindent a természetszerető önkéntesektől. A hely tulajdonosának is érdeke a tisztaság, mert megbüntethetik a környezetszennyezésért.
DEMETER ZOLTÁN, Barót. Az lenne a kérdésem, hogy a szerkesztőség szokta-e ellenőrizni azoknak a személyeknek a kilétét, akiknek levelei megjelennek, vagy írhat bárki bármikor bármit bárkinek a nevében? Csak azért, mert a 2011. január 21-i, illetve a december 16-i lapszámaik után, az idei október 19-i, múlt pénteki lapszámukban immár harmadik alkalommal olvasom egy olyan nem létező nevű személy ócsárló levelét, aki – ezek szerint álnéven – lazán szidja a legnagyobb támogatottságnak örvendő érdekvédelmi szervezetünket, az RMDSZ-t, illetve annak elnökét, helyi politikusait úgy, hogy közben Felsőrákoson senki nem ismer Pál Mihály névre hallgató embert. Nyugtassanak meg, kérem, hogy ilyen többé nem fog előfordulni. Köszönöm szépen!
Válasz: A Háromszék nem rendelkezik olyan eszközökkel és hatáskörökkel, amelyekkel levélírói kilétét ellenőrizni tudja. Az egyértelműen gyanús, névtelen vagy felismerhetően álnéven írott leveleket nem közöljük, a számítógépen érkező küldemények mellé lakcímet és telefonszámot is kérni szoktunk,  de a beküldött írásokat jóhiszeműen kezeljük, akkor is, ha tartalmukkal nem mindig értünk egyet. Mivel a kézírás könnyen azonosítható, az állítólagos Pál Mihály létezésében, véleményének őszinteségében nem kételkedtünk, és természetesen minket is felháborít, hogy valaki visszaélt a lapunk által biztosított szólásszabadsággal; ismeretlenünk legutóbbi levelének másolatát készséggel az érdeklődők rendelkezésére bocsátjuk, a történtekért pedig elnézést kérünk. Tudjuk, hogy olvasóink többsége nem él ilyen módszerekkel, ezért továbbra is érdeklődéssel várunk minden panaszt, észrevételt, álláspontot.