SakkElőrehaladni csak munkával lehet

– A klub sakkozói idén második alkalommal vettek részt a B-osztályos bajnokságon, és hetedik helyezést értek el. Milyennek értékeli az eredményt?
– Nagyon jónak mondható a csapat idei teljesítménye, hiszen tavaly utolsók voltunk. Mi még az idén is kezdőknek számítunk ezen a szinten, de azért vettünk részt a bajnokságon, hogy tisztességgel képviseljük Sepsi­szentgyörgyöt. Tettük mindezt úgy, hogy közben élveztük a sakkot, és nem taktikáztunk, mint ellenfeleink nagy része. Mi minden partit meg akartunk nyerni, de sajnos, nem jött össze. Ha az elkövetkező időszakban tovább tudunk fejlődni, két-három éven belül sikerül feljutnunk az A-osztályba.
– Milyen volt az idei mezőny?
– Véleményem szerint az idei B-osztályos mezőny sokkal erősebb, mint a tavalyi. A hetedik hely megszerzésében a nagyon tehetséges fiatal sakkozóval, Vrencian Lehellel volt szerencsénk, aki kilenc partiból 5,5 pontot gyűjtött össze. Ez nagyon jó teljesítmény, mivel egy évvel ezelőtt ifi­játékosunk hét meccsből mindössze 0,5 pontot szerzett.
– Bő két éve találkoztunk utolsó alkalommal. Azóta hogyan alakult a klub sorsa?
– Sokat kellett dolgoznunk ahhoz, hogy ki tudjuk mozdítani a klubot az akkori stagnálásból, és azt kell mondanom, összejött. Az elmúlt két évben sikerült jó irányba terelni az egyesületet, és megoldottunk egypár égető problémát. Az első és legnagyobb gondunk a teremhiány volt: miután törlesztettük régebbi adósságainkat, új szerződést kötöttünk a megyei sportigazgatósággal, és a klub az intézmény épületének gyűléstermében tevékenykedik. Korábban nem állt rendelkezésünkre elegendő sakk-készlet és -óra, ám jelen pillanatban már ötven játékost tudunk asztalhoz ültetni. Belevágtunk az utánpótlás-képzésbe is, de ez nagyon nehezen megy. Csoportunk húsz gyerekkel indult, most csak hárman maradtak, akik rendszeresen részt vesznek heti tevékenységeinken. Ők „sakkfertőzöttek”, nagyon szeretik ezt a játékot. Ez nem egyszerű sport, és vagy tetszik valakinek, vagy nem. Ha megszeretted, akkor egy életre a rabja leszel. Rendszeresen szervezünk versenyeket, s ha tehetjük, mindig eleget teszünk a meghívásoknak, és ott vagyunk egy-egy városnap vagy éppen falunap alkalmából szervezett viadalon. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a veszprémi sakkozókkal, évente kétszer is találkozunk velük. A versenyzés terén a legfontosabb megvalósításunk, hogy a klub tavaly először indult az országos B-osztályos bajnokságban. Idén is részt vettünk a harmadosztályos küzdelemsorozaton. Ezt a pontvadászatot úgy kell elképzelni, hogy 7–9 napon át svájci rendszerben megmérkőznek egymással a csapatok. Az utóbbi években kisebb-nagyobb sikerrel folyamatosan népszerűsítjük a sakkot, ennek érdekében minden esztendőben szerveztünk egy szimultán versenyt, amelyen megyénk legjobb sakkozóival küzdhetnek meg a sportág szerelmesei. Emellett rendszeresen rendezünk versenyt gyerekeknek és felnőtteknek. Jövő hónap közepén tartjuk a hagyományos Elekes Dezső-emlékversenyt, immár a 44. kiírás lesz ez. Tudomásom szerint jelen pillanatban ez Kovászna megye legrégibb megmérettetése.
– Térjünk vissza az utánpótlás-neveléshez. Érdemes három gyerekkel is foglalkozni?
– Igen, határozottan ki merem jelenteni. Az a véleményem, hogy egy gyerekkel is érdemes foglalkozni, mivel mindent meg kell tenni azért, hogy ismertebbé, népszerűbbé váljék a sakk. A minőséget a mennyiség elé kell helyezni. A sakk nem olyan, mint a többi sportág: rengeteg időt igényel, később születik meg a sikerélmény, és sok kitartás kell hozzá.
– A Szent György Sakk Klub tagjai milyen kapcsolatot ápolnak a megye többi sakkozójával?
– Jó a kapcsolatunk megyénk más sakkozóival. Majdhogynem minden településen akad egy autónyi, négy-öt személy, aki nagyon szeret sakkozni, részt vesz a versenyeinken, és időnként szervez egy-egy sakkviadalt. Az elmúlt pár évben kialakult egy ötven-hatvan kovásznai és hargitai sakkozóból álló csoport, amely havi rendszerességgel találkozik. Ekkor nem mindig a verseny a lényeg, hanem a baráti kapcsolatok ápolására, az ismerkedésre és a szórakozásra fektetjük a hangsúlyt.
– Milyen terveik vannak az év hátralévő részére és a következő esztendőre?
– Mint említettem, novemberben szervezzük meg az Elekes Dezső-emlékversenyt svájci rendszerben, egyórás gondolkodási idővel, plusz 30 mp lépésenként, és előreláthatólag hat napot fog tartani. Ezenkívül részt akarunk venni a román rapid és blitz (villámparti) sakkbajnokságon. A versenyt valamikor november végén szervezik meg, de egyelőre nem lehet tudni, hol és hány napig fog tartani. Az úgynevezett rapid játszmákban a rendelkezésre álló idő 15–15 perc az egész partira, ehhez még hozzáadódik 10 mp lépésenként, a blitzben ez az idő 3 perc, plusz 2 mp. Ami a következő idényt illeti, tervezünk egy újabb B-osztályos szereplést, s bízom abban, hogy 2013-ban a legjobb öt között végzünk. Szeretnénk beindítani a székely ligát, bajnokságot, de ehhez a sepsiszentgyörgyi klub nem elég, így a közeljövőben fel kell vennem a kapcsolatot a többi székelyföldi klubbal, sakkozóval.