Kétség nem fér ahhoz az aranyigazsághoz, mely megfogalmazza a sport igen kiemelkedő, igen komoly szerepét és áldásos hatását a nevelésben, a társadalmi integrációban, az egészség ápolásában. Ez a „kiemelkedő szerep és áldásos hatás” természetesen megköveteli a sport közösségi támogatását.
Minden bizonnyal ezen aranyigazság felismerése, elfogadása vezetett oda, hogy 2010 szeptemberében megalakult a Sepsiszentgyörgyi Ifjúsági Sport Egyesület – röviden ISE –, a megyeközpont sportmozgalmának úttörő sportegysége azzal a nemes céllal, hogy teret biztosítson azoknak a fiataloknak, akiknek ilyen vagy olyan okok miatt nem adatott meg a lehetőség elképzelt sportpályafutásuk kiteljesítésére, a menet közben felébredt mozgásigényük kielégítésére.
Bara Hunor Jánossal, az ISE elnökével beszélgettünk az egyesület megalakulása óta eltelt két esztendőről.
– Gödri Áron barátomnak volt egy minifocicsapata – kezdte mondandóját János –, az én baráti köröm pedig egy kosárlabda-együttest futtatott, mindkét egység a városi bajnokságban szerepelt hol ilyen, hol olyan névvel. Nem a név volt a fontos, hanem az, hogy megmozgatott egy-egy csoport fiatalt, lehetőséget biztosított sportolásukhoz. Az első célt ezzel elértük. De többet akartunk. S ennek a „többnek” a teljesítéséhez segített be egy ifjúsági táborban – a Zabola melletti Csipkésben – szerzett tapasztalat. Észrevettük ugyanis, hogy a fiatalokban él a mozgáskészség, a mozgásszeretet, de az nem eléggé sportos. Ekkor fogant meg az ötlet: életre kell hívni egy egyesületet, mely a sportról szól, a 16–34 év közötti fiataloknak a tömegsport szintjén. Ezért vagyunk nyitottak, csatlakozhat hozzánk bárki, aki úgy érzi, szüksége van a mozgásra, a sportra, fittségre, jókedvre, az egészsége megőrzésére, ápolására, mások barátságára, újabb emberi kapcsolatok teremtésére.
– És 2010 szeptemberében életre hívtátok az Ifjúsági Sport Egyesületet. Kik az alapítók?
– Gödri Áron, Kondor István, Ráduly Róbert, Tonsch Szilárd, Varga Renáta és jómagam.
– Hatan kezdtétek, ma hány tagú az egyesület?
– Huszonötnél tartunk. Na de sokkal nagyobb az a szám, amely a megmozgatott, versenybe állított fiatalokat jelzi.
– Minifocival, kosárlabdával indultatok...
– Aztán jött Péter Botond, s hozta az extrém sportokat, a barlangászatot, a hegymászást, az íjászatot, a gyalogtúrákat, nem sokkal később csatlakozott hozzánk Nagy Huba, s megalakult önvédelmi és testépítő-szakosztályunk. Az önvédelemhez hadd tegyem hozzá: az alapszintű technikák megismertetésére, elsajátítására esik a hangsúly... Ahogy lenni szokott, az embernek evés közben jön meg az étvágya, tehát mi is elkezdtünk terjeszkedni, hozzáfogtunk a kerékpáros túrák szervezéséhez, s így jutottunk el a kerékpárszakosztályhoz, ahol két haladó kerékpározó, Sebestyén Csaba és Simon István vezeti, irányítja a tevékenységet.
– Az egyesület színe?
– Kék-zöld-narancssárga. És van címerünk, vagy ha így jobb, logónk is.
– És van székházatok is.
– Az még nincs. Most alakul a dolog.
– Merem hinni, nem jártok úgy, mint a már ötven s még néhány éve működő Sportiskola, ma Iskolás Sportklub, s a város vezérkara, polgármestere talál ennek az egyedülálló klubnak egy székházat. Kell az állandó székház, hogy tudják az emberek, az érdekeltek, hol léphetnek kapcsolatba veletek... Az egyesület korához mérten eléggé gazdag, kiterjedt a versenyeitek, rendezvényeitek skálája, hadd említsünk meg néhányat.
– Első rendezvényünk, mellyel berobbantunk a köztudatba, a kosárlabda-maraton – szerk. megjegyzés: a III. „maratont” most szombaton magam is megnéztem, tizenhárom csapat a sportszerűség jegyében, bíró nélkül játszott, szépen, látványosan –, aztán következett az extrém tábor a Vargyasi-szorosban, ahol „szóhoz jutott” a barlangászat, az ereszkedés kötélen, a hegymászás, az íjászat. Itt hadd jegyezzem meg, hogy íjászaink idén több versenyen is részt vettek, és mindenikről érmekkel, díjakkal tértek haza. Bicikli- és gyalogtúrákat szervezünk rendszeresen, minden alkalommal más-más útvonalat jelölve meg, vigyázva arra, hogy megőrizzük a túrák vonzalmát. Nincs szakosztályunk, de minden tavasszal megrendezzük sakkversenyünket. A sportnapok rendezvényeinek szervezésébe is besegítünk, igyekszünk olyan versenyekkel bekapcsolódni, amilyenekre még nem került sor. Ilyen például az élő csocsóbajnokság.
– ?
– Marosvásárhelyről béreltünk egy óriás felfújható csocsópályát, s azzal leptük meg a szentgyörgyi közönséget. Nagy sikert arattunk.
– Rendezvényeitekhez, szakosztályaitok működtetéséhez pályák kellenek...
– A városi tanács jóvoltából hetente egy órát használhatjuk a Vadász utcai sporttermet, az Iskolás Sportklub, na meg a Kós Károly Iskolaközpont teret biztosított az erőteremben, amelyet most már bérelni is tudunk. Szeretnénk bérelni egy asztalitenisz-termet is, de egyelőre nem tudjuk, hol találunk ilyent.
– Az Ifjúsági Sport Egyesület anyagi háttere?
– Minden esetben pályázatok – megyei, városi tanács, a sportigazgatóság, a Communitas Alapítvány pályazatai – útján igyekszünk biztosítani a pénzalapot. Van még egy-két támogatónk, igaz, nem pénzzel, egyébbel segítenek, gondolok itt a Ganesa étteremre, a Tribelre.
– Milyen a kapcsolatotok a testnevelő tanárokkal, edzőkkel?
– Valahányszor segítségüket kértük, szívesen jöttek, segítettek. Igazi partnereink voltak. Ezúton is köszönet nekik.
– Távolabbi terveitek?
– 2013-ban hangsúlyozottabban összpontosítunk az utánpótlás nevelésére, mert sportmozgalmunk, sportéletünk jövője csak így biztosítható. Igyekszünk ráébreszteni a fiatalokat arra, hogy csak mértékkel számítógépezzenek, mert csak így tudják megőrizni emberi kapcsolataikat, hogy több időt fordítsanak a sportolásra saját egészségük megőrzése céljából. Szeretnénk minél előbb kapcsolatba lépni egy külföldi egyesülettel, mely az ISE-éhez hasonló tevékenységet folytat. Kitartóan várjuk a jó és építő jellegű ötleteket, különösen azokat, melyekhez kivitelezési elképzelés is társul. Még egyszer hangsúlyozom: nyitottak vagyunk, szeretettel várjuk a fiatalokat mozogni, sportolni.
Jó tudni, hogy van egy földön járó sportegyesületünk, mely fellegekbe szőtt álmok nélkül, saját munkájára alapozva képzeli el jövőjét úgy, hogy minél jobban kielégítse a város ifjúságának igényeit. Hangsúlyozom: a város ifjúságának... Kísérje siker törekvését.
