Puha a kő, mint a máj
A Delne család udvarában valóságos kővilág fogad. Ideális ez a hely egy geológus számára, hiszen csokorba hordta össze a két testvér, Delne Gyula és Sándor a környék összes andezitféleségét. Próbálták, melyik a legjobban formálható, melyik mutat szebben, s ellenáll az időjárás viszontagságainak. Nyolc éve zúg a kővágó gép udvarukon. Szép munkáik révén messzi földön ismerik őket, s bár akadnak még jócskán olyan magánvállalkozó kőfaragók Mikóújfaluban, akik szépen művelik a követ, ez alkalommal a Csere utcai műhelyt kerestük fel.
– Melyik fajtát faragják a legszívesebben?
– Most a Botos-bánya kövéből dolgozunk. Kiváló minőségű, eléggé kemény, hagyja magát formálni. Mi úgy tudjuk, hogy bazaltos andezit a neve. Megvan neki az a szép vöröses színe, de szoktunk hozni a bükszádi bányából is, az szürke árnyalatú, tele rozsdaszemcsékkel, szeplős – így mondjuk. A Havel-féle bányában van egy szép mogyorószínű is. (Miközben a Delne fiúk beszélnek, eszünkbe jut a bodosi Budai tanár úr. Pályája kezdetén mint egyetemi tanársegéd kimutatta, hogy ezek a kőzetek nem trachitok, mint azt annak előtte hitték, hanem andezitek. Nevüket az Andoktól, a dél-amerikai Kordilleráktól kapták. Budai korszakalkotó megállapításáról még a hazai román geológusok is rendszeresen megemlékeznek!) Pénzzel megvásároljuk a hatalmas kőtömböket a kőbányától – folytatták Delnéék. – Itthon erőgéppel vágjuk lapokra-prizmákra, további alakításuk kézi munkával történik. Ez olyan gép, hogy két milliméter keskeny és másfél méter hosszúságú lapot is tud a kőből vágni. Az udvar tele a használhatatlan maradékkal, mert el lehet gondolni, hogy nagy a veszteség. A kőbe nem lehet belelátni! Van úgy, hogy a beszerzett nyersanyag 70 százaléka felhasználhatatlan. Kemény munka ez, befektetést igényel. Nekünk reklámra nincsen szükségünk, azt azonban mindenki tudja, hogy a kő, az nem cementkeverék!
Lupuly Géza minden idők egyik legkiválóbb kőfaragómestere volt. Saját bevallása szerint az a baj, hogy eltelt felette az idő, „megsárgult az anyakönyvi kivonata”. Évek­kel ezelőtt, egy falunap alkalmával megismerkedtünk meg vele. Ő volt az idegenvezetőnk azon az ünnepi és alkalmi kiállításon, ahol a kőbányászok szerszámait mutatta be. „Ha valaminek fa a nyele és vas a vége – mondja a háromszéki ember –, akkor azt ne dicsérd!” Túl a szólásmondáson, bizony, ezekkel a nehéz követ megmunkáló szerszámokkal keresték meg Oltfej lakói a mindennapi kenyeret.
– Tudott dolog, hogy az olaszok kiváló kőfaragómesterek hírében állnak – kezdett mondókájába Lupuly Géza. – Bennem is dolgozik éppen eleget a talián vér, mert nagyanyám Giacomelo volt, Padovából jött ide, de felmenőim között van a Pezzano család is. Itt nyugszanak a faluban. Saját sírkövemet is én faragtam meg...

Krónika születik
Nyáguly Vilmos polgármesterrel gyors számbavételt készítünk. Egy csokorba szedi azokat a  teendőket, amelyeket az ősz folyamán szándékszik kivitelezni – vagy leg­alábbis megkezdeni – a községvezetés. Ilyen a községháza közvetlen közelében álló körorvosi rendelő felújítása és bővítése.
Amolyan multifunkcionális épületté alakítják – magyarázza –, ahol majd helyet kap a fogorvosi rendelő és a gyógyszertár is. El­végezték a szükséges topográfiai felméréseket és a geotechnikai fúrásokat, szakértői véleményre várnak. Újfalu nem szenved ugyan középülethiányban, de ezt szeretnék megmagasíttatni, esetleg tetőterét beépíttetni. Ez az utolsó épület, amelynek korszerűsítésére eddig nem került sor. A bővítést az is indokolja, hogy az évek teltével újabb meg újabb szolgáltatásokat kell végezniük: személyazonossági igazolványokat, útleveleket lehet majd helyben kiállíttatni, de az is megtörténhet, hogy még a rendőrség számára is helyet kell biztosítani.
– Itt éktelenkedik a község szívében ez a szocreál stílusú szövetkezeti üzletház. Külső arculata semmiképpen sem illik a községközpont amúgy is rusztikus építészeti környezetébe.
– A sepsibükszádi székhelyű Málnási Consumcoop tulajdona. 2005-ben, amikor megjelent az új szövetkezeti törvény, azonnal szorgalmaztam, hogy alakítsunk egy mikóújfalusi szövetkezetet, ám ehhez, sajnos, nem találtam megfelelő partnert, s mert úgy éreztem, hogy a volt szövetkezeti tagok ezt nem nagyon igénylik, az ügy befagyott.
Osztotta-szorozta az elvégzett munkálatok értékét a felsőrákosi székhelyű Zöld Út Kft. a faluházán. A kivitelező cég vezetőjéről, Rácz Gáborról csak jót mondtak mindenütt, idejében és minőségi munkát végzett Oltfejben és Mikóújfaluban is. A Gróf Mikó Imre Mű­velődési Otthon épületét sikeresen felújította-bővítette, de mint megtudtuk, akad még tennivaló. Megújult a községi könyvtár is: tiszta, fűtött szobák állnak rendelkezésre, és működik a Biblionet-program. Újfalu egyike azon településeknek, ahol az elsők között indult be e felette hasznos szolgáltatás. Négy számítógépet, nyomtató-szkennelőt és kivetítőkészüléket is kaptak.
– Nemcsak kellemes környezetet nyújt a 8000 kötetes községi könyvtár, hanem a könyvek állaga is megfelelő, mert kiszuperáltuk azokat a példányokat, amelyek nem megfelelőek – tájékoztatott Miklós Piroska, aki huszonegy esztendeje végzi e népnevelő munkát. – Gyakori látogatói a könyvtárnak az iskolások, kikeresik a kötelező olvasmányokat, gyakorolnak-játszanak a számítógépeken, ame­lyekhez új és kényelmes asztalokat kaptunk.
A szomszédban, a Fejér Ákos Általános Iskola udvarán hegymagasságú, műanyag palackokkal tele zsákhalmazra bukkantunk. Az újfalusi iskolában a palackok gyűjtése már hagyomány – tudtuk meg. Egy évben két alkalommal szerveznek gyűjtést, illetve környezet- és természetvédelmi akciót. A palackokat Csíkszentsimonban értékesítik, és a kapott összeget a gyűjtésben jeleskedő csoportok-osztályok jutalmazására használják – tájékoztatott Nagy Sándor igazgató. Így sikerül arra nevelni a fiatalokat, hogy ne csak ők vigyázzanak a környék tisztaságára, hanem példaadásukkal erre biztassák a felnőtteket is.
Nagy Sándor történelem szakos tanár-igazgató a szerzője annak a kéziratnak, amely Mikóújfalu készülő monográfiájának gerincét képezi, annak a sorozatnak, amit a megyei tanács által működtetett Há­romszék Vármegye kiadó kezdeményezett. Tudomásunk szerint ezzel a kötettel párhuzamosan készül Dálnok és Zabola, valamint távlatilag Málnás község monográfiája is.
– Mikóújfalu múltjára amúgy is kíváncsiak vagyunk, mert az egykori üvegipar teremtette helység  különböző nemzetiségű munkásokból katolikus magyarrá verbuválódott színes mozaiknak mutatkozik, s a monográfia nem parancsra született, mint sok egykori pártos falutörténet a diktatúra idején. Bízunk benne, hogy több szempontból tiszta vizet is önt majd a pohárba.
–  Százoldalas fokozati dolgozatként írtam meg román nyelven nemcsak a település történetét, hanem jelenét is – mondja Nagy Sándor. – Igyekeztem minden tekintetben érvényesíteni a történelmi igazságot, a különböző nemzetiségű és vallású betelepített népességről, köztük a románságról is hű és igaz képet nyújtani, hiszen az utóbbi évtizedekben ugyancsak félrevezető és pontatlan adatok láttak napvilágot. Célom volt, hogy a magyar nyelvű kézirat ne viselje magán azokat a fokozati dolgozathoz szükséges jegyeket, és kimondottan az olvasóközönséghez szóljon. A régészeti rész megírására dr. Székely Zsolt régész-tanárt kérte fel a kiadó. Székely Zsolt arról tájékoztatott, elkészült már az említett fejezettel.
Régebb is lakott volt az a terület, ahová az itt alapított üveghuta munkásait telepítette a Mikó és a Mikes grófi család. Idézünk a régész szövegéből: „A neolitikumtól mezőgazdasággal is fog­lalkozó közösségeknek egyik legfontosabb erőforrás-szükséglete a termékeny talaj és a legelőnek használható pázsitok voltak. A földművelésről tanúskodnak a település területén előkerült szórványleletek.” Székely szerint Mi­kó­újfaluról Roska Márton (1880–1961) jeles régész egy „barázdás tűzdelésű kerámiát” említ, mely a Székely Nemzeti Múzeum régészeti raktárában található. Ez utal a falu területén előkerült legkorábbi emberi településnyomra, amely a kora bronzkorból származik, és a Schnecken­berg–Csigahegyi típusú kultúrához tartozik. A kora bronzkori ember erődített telepét a szomszédos Málnásfürdőn is megtalálták. De ugorjunk a régmúltból vissza a jelenbe.

Bicajosok sokadszor
Az elmúlt hét végén hagyományos iskolai rendezvény és emlékünnepség helyszíne volt Újfalu. Tíz éve, hogy iskolájuk névadója, a jeles pedagógus, a helyiek által nagyon kedvelt és becsült Fejér Ákos elhunyt, ekkor kapott nevet a Törpike óvoda is. Erre emlékeztek a község bejáratánál levő Fejér Ákos-emlékműnél, ahol a hetedikes és nyolcadikos biciklisek találkoztak a veterán kerékpárosokkal, a hajdani nagy bicajos európai túrák tagjaival, és együtt koszorúztak. Virágot helyeztek el az iskolánál a terméskőből készült Fejér Ákos-portrédomborműnél is, beszédet mondott Nagy Sándor igazgató, Nyáguly Vilmos polgármester és Deák Antal veterán kerékpáros. Irodalmi összeállítás hangzott el, fellépett Gáspár Attila táncoktató iskolai néptánccsoportja, s talajtorna-bemutatót is tartottak. Az emlékünnepségen jelen volt az ünnepelt özvegye, Fejér Ákosné.