A császári kormány mindent megtett, hogy a Székelyföld a legelmaradottabb régiója legyen a birodalomnak, így torolva meg azt, hogy Háromszék kiállt a szabadságáért. 1866-ban kedvezőbbé váltak a feltételek, elkezdték az utak javítását, tervbe vették újak megépítését is. Székely Dénes mérnök két útvonal kiépítését javasolta és fogadtatta el. Az első Kézdivásárhely, Torja, Büdöshegy, Szent Anna-tó, Bükszád, majd az Uzonka pataka mentén egészen a Sugó patakáig, aztán Telegdi Baco­nig Baróton és Rákoson át érte volna el az Udvarhely felé vezető utat. A második Sepsiszentgyörgy, Ár­kos, Kőröspatak, a Vadason át Kö­zép­ajtáig, majd Demeterszállásán át Miklósvár, Köpec és Rákos érintésével érte volna el a kézdivásárhelyi utat. A Székely Dénes által 1866. november 15-én készített térkép a Sepsiszentgyörgyi Levéltárban Fond 8. dos 64. fil 211. szám alatt szerepel.
Székely Dénes irányításával 1869-ben megkezdték a Szemerja és Földvár közötti út feljavítását, erről az alábbi levélből értesülhetünk:
,,Jelen hó 1-én 2288 szám alatti rendeletet, folyó hó 5-én vettem midőn már a Grof Királybiró Ur által is helyeselt bizottmány többségi határozat szerint a szemeriai hely leszállitásával a munka három napig tartott. Most van szerencsém jelenteni, hogy annak a földmunkának bevégeztével intézkedtem Sze­meria közösségével, hogy a porondozást is 8 nap alatt végezzék be. A munkaerő mely ezen hegy leszállitására forditatott a közbejött áldozocsűtörtök miatt csak 480 tenyeres munkást tett ki, kiknek napi dijaik a sepsiszéki községek által előlegeztettek. Az igás napszámokat Sze­meria községe, saját érdekét helyesen fogva fel, önkéntesen hordozta, melyért méltó elismerésemet fejezve ki, a jelentékeny mennyiségű követ mely a hegyből kiásatott szabad rendelkezése bocsájtottam.
Kilyén, 1869 máj. 9-én, Székely Dénes”
(Sepsiszentgyörgyi Levéltár, fond 8, dos. 56, fil. 163)
A levélben említett szemerjai hely leszállítása, vagyis az út megépítése a Büdöskúttól az Előpatak felé vezető nagy kanyar emelkedőjének elegyengetése volt.