Ha Illyés Gyuláról leírjuk a nemzeti, közéleti költő jelzőket, még mindég némi szűkölést vonunk magunkra a szöveggyárosok harapósaitól. Korokon átvérző emlék, hogy A magánszorgalmú kutyák című versét olyan írások környezetében olvashattuk először, mint Moldova György hamis illúziókat támasztó Elbocsátott légiója, Szolzsenyicin A láger kutyái (melyek a fogolytábor felszámolása után is félelmetesen tovább kísértenek az idomítottság reflexeivel), vagy a fiatal Kányádi Kóbor kutyája, mely másról vakkantva ugyan, elgyámoltalanodott, de még meg-megkapja a botot.
Illyés nagy nemzet-szólongató verseit nemigen datálta, szánván tán minden időkhöz, de e „kis” faluzási emlék (miként alcímmel élét tompítani kényszerült) is illeszkedik nagylélegzetű szellemöblögetései sorába. (Egy mondat a zsarnokságról, Árpád, A reformáció genfi emlékműve előtt, Bartók, Koszorú stb.) Tudjuk, 1964-ben közölte az Új Írás, és 65-ös Dőlt vitorla című kötetében jelent meg újra (nem is viharmentes körülmények között), mikor szerrel-közzel szélnek eresztették az ’56-os foglyok egy részét és a konszolidáció továbbélő kutyái tovább nyüszítettek. (Igen, „ez volt a legcsúnyább”.)
A vers emlékezetes központi képe: „Ahogy végigfutva a láncot, / két lábra állva azt a táncot / járták: vért, vért vagy megveszek” – az emberárulók olyan történelmi domesztikálására vall, melyet a költőnek sikerült ugyan feloldania: „A nyívók-sívók, hogy a gazda, / ő rúgta végre őket hasba: coki, pokolba, ördögök!” – bíz, jó is lett volna!, de az élet továbbírta a verset, a rácsok továbbra is takartak szabad gondolatot, kései kivégzéseket, s bár finomult ugyan a kín, de át korokon, rendszer- és kormányváltásokon túl, tessék csak bekapcsolni hallókészülékeiket, úgy hörögnek, felhömpölyödnek, vakogásuk, nyüszítésük, vad csaholásuk felveri a nagy magyar éjszakát. S mit tehet az aggódó magyar költőóriás, hallgatja vélünk együtt még holtában is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
