Jó két évvel ezelőtt, amikor éppen befejeződött a „küzdelem” a stadionért (értsd ezalatt a visszaszerzését, helyreállítását), amikor újra „hazaköltöztek” Kovászna város labdarúgói, és újra életre kelt a futballcsapat, jártam a fürdővárosban. A riport címe ez volt: Az újraéledés kapujában Kovászna sportélete.
Hogy mire alapoztam ezt az újraéledést? A Kárpátok Sportegyesület vezetőjének alábbi mondataira: „Legyen mindenki előtt világos, hogy labdarúgósportunk jövőjét saját erőforrásunkra – a már meglévő játékosainkra és az utánpótlás-nevelésre – alapozzuk. Nem idegenekre, hanem saját fiainkra, gyermekeinkre áldozunk, belőlük akarunk igazi labdarúgókat nevelni, olyanokat, akik élni-halni tudnak városunkért, egyesületünkért... „S míg e mondatokat rögzítettem, arra is gondoltam, hogy milyen jó volna, ha a város az előbbi követendő példa mögé felsorakoztatná a többi sportágat is. Történelmi tény, hogy amikor csillogott Butyka, Czintos, a Bíró testvérek, Ábrahám, Iordan, Tankó és társaik labdarúgócsapata, Kovásznán működött egy nagyon jó képességű férfi kézilabda-együttes, megyei bajnokságban szereplő tekecsapat... Közben sportcsarnokkal gazdagodott a város, s ez a létesítmény újabb és újabb sportágaknak kínál lehetőséget, gondolunk itt a kosárlabdára, a küzdősportokra, a teremfocira... Akaratlanul is motoszkálni kezdett bennem a gondolat: de vajon hogy viszonyul mindezekhez a jelenlegi gazdasági helyzet gyúrta, formálta közhangulat, közvélemény, elfogadja-e, befogadja-e a lehetőségek hosszú sorát?
– Hol tart ma Kovászna város sportja? – kérdeztem Sabina Chiriacot, a város sportfelügyelőjét, aki Nagyszebenben a Lucian Blaga Egyetemen szerzett sportmenedzseri oklevelet és szakosítást a cselgáncsra.
– Van két futballcsapatunk, a Kovászna Sport Egyesület és a Dolores, az SE valamennyi játékosa kovásznai, az edzői is – Vilikó Ferenc és Gocz Béla a felnőtt csapatnál, Ördögh Lóránt, Balogh Imre az ifiknél. Az SE a IV. ligába jutást tűzte ki céljául, a Dolores minden bizonnyal a III. ligára pályázik. A karate továbbra is Bibó Ferenc munkájára alapoz, s ha jól emlékszem, leszakadt a Master Karate Klubtól. A kézilabda – ezúttal női vonalon – újra kezd kibontakozni, Becsek Ilonával ketten igyekszünk csapatot alapítani. Voltunk már egy magyarországi vendégszereplésen, Tökölön játszottunk, majd a tököliek viszonozták vendégszereplésünket. Úgy érzem, jó úton haladunk. Úgy gondoltuk, fogunk szervezni egy amatőr bajnokságot Kézdivásárhely, Bereck, Ozsdola bevonásával. Ha nincs már megyei bajnokság, valamit tenni kell... Lénárt Adolfnak volt egy kosárlabdacsoportja, de úgy látom, nem járt a várt sikerrel. Az asztalitenisz kedvelői továbbra is alapozhatnak Mikola Zoltán munkájára, hetente kétszer-háromszor edzést tart a sportcsarnokban, sőt, a testvérvárosi kapcsolatok jóvoltából többször is szerepeltek Magyarországon. Aztán ott van a sakk, a Kovásznai Napokon ez a legnépszerűbb rendezvénynek örvend. Rendszerint közel ötvenen neveznek a Kovács bácsi szervezte versenyre. Legújabban megkeresett Papp Ferenc, s itt rendezett egy K1-es gálát, azzal a nem titkolt céllal, hátha megnyeri a kovásznai fiatalok tetszését. A visszajelzéseket várjuk.
– Na de most éppen a tél közeleg. Hogy áll a téli sportokkal a Kárpátok lábainál fekvő Kovászna?
– Van már egy sípályánk itt, a város mellett, sífelvonóval felszerelve. Rendeztünk is a tavaly télen két versenyt, az elsőn hatvan résztvevőt, a másodikon nyolcvanat jegyeztünk, a legidősebb résztvevő 68 éves volt. Nagyon sok kovásznai tanult meg síelni ezen a pályán. Tehát nem véletlenül döntött a város vezetése a második sípálya megépítéséről. A sípályák mellett korcsolyapálya is van, természetes jéggel.
– Milyen a város hozzáállása a sporthoz.
– Nem panaszkodhatunk. Az a tény, hogy városi sportegyesületet hívtak életre, már mond valamit, akárcsak a sípályák építése, a stadion visszavásárlása.
– Szponzorok?
– Daria S. C., Trans Gat, Fejlesztési Bank (BRD) és még jó néhány kisebb, nagyobb vállalkozás. Kivétel a Pepsi cég. De ezt hadd ne részletezzem, hogy miért. Egyébként sincs már az a nagy lelkesedés a támogatók körében, amilyen volt korábban. Ezt elmondhatjuk a fiatalok sportok iránti érdeklődésére is: általános elfásultság jelei mutatkoznak. Nem, nem tudom, mi az oka, az otthoni, az iskolai nevelés lenne a felelős mindenért? Nem tudom eldönteni.
– A város sportmozgalma rendelkezésére álló sportpályák?
– A sportcsarnok, a futballstadion, a bitumenezett kézilabdapálya, sípálya és korcsolyapálya. Van tehát ahol sportolni, csak kedvük is legyen az embereknek hozzá.
– Kapcsolata a megyei sportigazgatósággal?
– Én adom az évi tevékenységi tervünket, az igazgatóság adja az érmeket, a serlegeket. Ennyi.
Beszélgetésünk során elkerültük az autósportot, pedig Kovászna sportéletében igen jelentős helyet foglal el. Komoly sportegyesülete van, a Dree Reizing Team. Elnöke Domaházi János, a volt Kovásznai Kárpátok elnöke. A Kárpátokról most csak annyit, hogy „befagyasztották”... És akkor jöjjön az autósport, amely mint említettük, komoly szerepet tölt be a város sportéletében. Természetesen Domaházi János elnök úrral beszélgettünk a lassan mögöttünk maradó év autós eseményeiről.
– 2012 januárjában közösen az Auto Cronóval – mondja az elnök úr – színvonalas Hóralit rendeztünk Kovászna és Kommandó között. Augusztusban országos Trabant-találkozót szerveztünk a Tündérvölgyben, ahol negyvenöt Trabantot sorakoztattak fel. Országos szinten nézve a rendezvényt, a hazai Trabant-találkozók sorában ez a Tündérvölgyi a második helyen áll. Egyébként ez is nemzetközi volt. Na de menjek tovább. A Kovásznai napok alkalmával rendeztünk egy gyorsulási versenyt nagyon népes gárdával, komoly gépkocsikkal. Ennyi ember még nem volt a kovásznai versenyeken, mint ezen a gyorsulásin. Az autósegyesület, karöltve a motorsport egyesülettel (ilyen is van Kovásznán), meghívta a magyarországi Szöllősi Péter kaszkadőrt egy motoros bemutatóra. Mi tagadás, megnyerte a kovásznaiak tetszését, érdeklődését.
– Ez volt eddig, de hogyan tovább, mi lesz még az év végéig?
– November utolsó szombat-vasárnapján offroad-versenyt (terepjárók versenye) szervezünk, terveink szerint országos színvonalon. Remélem, sok résztvevő nevez és rajtol.
– Mit ígér az új esztendő?
– Ami már most biztos: tervezünk egy újabb Hóralit. Nemzetközi részvétellel, természetesen, ha az időjárás is beleegyezik. Aztán, hogy mi lesz a Hórali után, azt ma még nem tudni, mert egyre nehezebb leküzdeni a gazdasági válság okozta nehézségeket. Ezért kérjük már most a megyei, a városi önkormányzatokat, hogy álljanak mellénk, támogassák rendezvényeinket.
– Megszüntettek egy focicsapatot, a Kárpátokat, s alapítottak kettőt, a Dolorest és a Kovászna SE-t, ehhez hasonló meglepetés lesz-e az új esztendőben?
– Meglepetés aligha. De megsúgom, hogy készülőben van Kovászna város sportmúzeuma.
Csodálatos. Még csak egy sportmúzeumot ismerek a megyében, az illyefalvit. A kovásznai lesz tehát a megye első városi sportmúzeuma... Na szóval, ha minden téren nem is elégített ki a város sportjának jelene, a jövője készülőben, kellemes a meglepetés. S ha még bejön a labdarúgócsapatok feljebb lépése, a jó síidény, elmondhatjuk majd, hogy tényleg kezd újraéledni Kovászna sportélete. De csak akkor.
