Történelmi tapasztalat, hogy a nyelv adta lehetőséggel nemcsak él, de vissza is él az ember. Esélyt ad a nyelv, hogy feltárd a lelked, hogy érzékelhetővé, mások számára is hozzáférhetővé tedd gondolataid, de arra is, hogy elrejtsd, leplezd a benned lakozó gonosz szándékot, s így akár a leghatásosabb tömegpusztító fegyvernek is használható. A hamis propaganda s a tömegmanipuláció eszköze lehet.
Mégis, vagy tán épp ezzel magyarázhatóan, nagy élmény, ha igaz beszédet, hiteles szónokot hallgathat az ember. Olyat, amelyet, illetve akit szó és tett egysége szavatol. S ha még színes és élvezetet is nyújt hallgatóinak ama nyelvi építmény, akkor minden bizonnyal nyelvi ékkövek teszik azt ilyenné, azok a közösségileg rögzített nyelvi fordulatok, amelyek esetében a szerzőség kérdése eleve fel sem merül. Hiszen, ha akarna sem tudna megkerülni ilyen esetben a beszélő egy-egy találó közmondást vagy odaillő szólást. De ugyanígy szállóigét is beleszőhet beszédébe, ki fokozni kívánja annak hatását. Ezek szerzősége viszont minden esetben tisztázott, ismert, s ez indíthat arra, hogy alkalomadtán a szóban forgó szállóige szövegkörnyezetére is fényt vessünk.
Egyik leggyakrabban elhangzó szállóigénk Tamási Árontól származik, s ennek helyes értelmezésében feltétlenül a kontextus igazít el. Mert időről időre beépítjük beszédünkbe az azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne szállóigét, de ez pusztán önmagában, szövegkörnyezetéből kiszakítva értelmezve téves útra terelhet – napjainkban sokkal inkább, mint máskor. Azokat erősítheti meg választásukban, akik minden nyomós ok híján – mint amilyennek minősülhetnek például a sorsfordító történelmi események – otthont teremteni bárhol készek: északon vagy délen, távol-keleti tájakon vagy a szintoly távoli Nyugaton egyaránt, a tenger felszínénél mélyebben fekvő németalföldi síkságokon csakúgy, mint Nepál magaslatain – annak a lelki, kulturális és földrajzi kategóriának a gyöngítésére, amelynek a nevezetes költői felhívás értelmében rendületlenül kellene híve legyen a magyar...
Tamási Ábele viszont, aki Amerikában is keresi a mi célra vagyunk a világon kérdésre a választ, rátalálva a neki tetszőre, s azt magáévá téve, azonnal és latolgatás nélkül cselekszik. Azt gondolja, hogy nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges (...), s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.
Tamási hőse esetében gondolat, szó és tett nem válik el egymástól, vagyis Ábel, mihelyt a kapott válasz fényében végiggondolta a maga helyzetét, késlekedés nélkül hazatér szülőfalujába, s újból birtokba veszi a Hargitát. De az, aki például a Hargitát vagy Szent Anna tavát külföldi módjára, mindössze turistaként s nosztalgiából keresi fel időről időre, netán az előbbiről komponált divatos dal megkönnyezésével vagy az utóbbiról készült művészfotó, esetleg festmény lakása falára való kifüggesztésével adózik a hazaszeretet érzésének, az nemcsak Tamási szerint és az ő korában bukott volna el a hazához való állhatatos hűség próbáján, de véleményem szerint ma is elhasal.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
