Farcádi Botond
Az ügy nemes. Jelképeink védelme mindannyiunk közös feladata, az pedig valóban felháborÃtó, hogy a bukaresti kormány helyi megbÃzottja valóságos háborút indÃtott magyar feliratok, intézménynevek, székely magyar közösségünk szimbólumai ellen. Nemzeti, regionális identitásunkat érintÅ‘ kérdésekben valóban nem szabad engednünk, fÅ‘ként itt, Székelyföldön.
Az idÅ‘zÃtés árulkodó. A december 9-i parlamenti választások elÅ‘tt egy hónappal minden egyes politikusi kijelentés, nyilatkozat, gesztus kampánycélokat szolgál – hogyan ne minÅ‘sülne hát annak egy olyan tüntetés, amelyet az RMDSZ megyei szervezete szervez? Nyilván, az ellen nem lehet semmiféle kifogásunk, ha egy politikai szervezet a megmérettetés elÅ‘tt nagygyűlésekkel akarja demonstrálni erejét, szervezettségét – de akkor tálalják is akként.
A szándék átlátszó. Az utcai demonstráció egyszerre üzenet a magyar választópolgároknak és a román hatalomnak. A magyar közösség felé azt közvetÃtik: RMDSZ-es vezetÅ‘ink végzik a dolgukat, megvédenek bennünket a román államnacionalizmus kÃméletlen hatásaitól, nem riadnak vissza semmitÅ‘l – cserébe csak annyit kérnek, néhány hét múlva pecsételjünk a tulipánra. De üzennek a román hatalomnak is: bizonyÃtják, a magyarság kész utcára vonulni, ha úgy érzi, nemzeti identitásában sértik. A megmozdulás tehát egyfajta felhÃvás a keringÅ‘re, melybÅ‘l értenek a román pártok: mennyivel célszerűbb, okosabb, ha félreteszik ezt a pökhendi magatartást, és – mondjuk december 9-e után – ismét partnerként viszonyulnak az RMDSZ-hez, beveszik maguk mellé a hatalomba, nem lesz többé semmiféle tüntetés.
Az üzenet hatásos. A magyar–magyar versenyhelyzet lenne az oka, vagy talán mert eddigi parlamenti tevékenységük nyomán eredményeket nemigen sikerül felmutatni, de tény: az elmúlt hetekben az RMDSZ igen erÅ‘teljes érzelmi töltettel bÃró üzeneteket fogalmazott meg. Ebbe a sorba illeszthetÅ‘ vetélytársaik heves támadása – ebben leginkább Kelemen Hunor jeleskedett, orvlövészeknek, szavazatrablóknak minÅ‘sÃtve az EMNP-t –, a román veszéllyel való riogatás – miszerint minden, Néppártra adott voks a román pártokat támogatja –, most pedig a székely szimbólumok megvédéséért szállnak sÃkra. Ez is érthetÅ‘: Ãgy tematizálják a közbeszédet – majd csak elfelejtik számon kérni eddigi parlamenti tevékenységük eredményeit, az autonómiatörekvések feladását, netán az ország szociális-gazdasági helyzetének alakulásában játszott szerepüket.
Védjük meg jelképeinket – az ügy nemes. Megéri-e azt kockáztatni, hogy választások előtti kampánytémává, pártpolitikai propaganda eszközévé silányuljon?
