„Egyértelmű lesz a fogyás a jövőben is a magyarság körében” – szögezte le Gyurgyík László, akinek becslése szerint a felvidéki magyarság létszáma 40–50 ezerrel lehet kisebb az elkövetkezendő tíz évben. Azt, hogy tíz év múlva hány magyar él majd Szlovákiában, az összes tényező közül leginkább a népszaporulat csökkenésének köszönhető „természetes fogyás”, illetve az asszimiláció befolyásolja – vélekedett, majd hozzátette: a kilencvenes években a szlovákiai magyarság létszámfogyatkozását mintegy kétharmadrészt az identitásváltás, vagyis az asszimiláció számlájára lehetett írni, a legutóbbi népszámlálás eredményeiben azonban az asszimiláció és a természetes népességfogyás befolyásoló hatása már fele-fele arányú volt.
A szociológus elmondása szerint az előttünk álló tíz év során a létszámcsökkenés jelensége leginkább a szórványvidéken és a városokban érinti majd a felvidéki magyarságot, mivel a városokban élő magyar lakosság jelentős része olyan helyen lakik, ahol alacsonyabb a magyarság aránya, a szórványban pedig a vegyes házasságok magas arányából adódóan alacsonyabb mértékű az „identitás átörökítése”. A két befolyásoló tényező együttes hatására jó példa lehet Pozsony, ahol húsz év alatt több mint egynegyedével csökkent a magyarság száma, amely a legutóbbi adatok szerint már alig haladja meg a 14 ezret. „Po­zsonyban a magyarság kö­rében a vegyes házasságok aránya 60–70 százalék körül mozog” – mondta az MTI-nek nyilatkozva Gyurgyík László, aki szerint az ilyen családokban született gyerekeknél nagyon alacsony a magyar identitás megmaradása, tíz gyermek közül legfeljebb kettő vallja majd magát magyarnak a későbbiekben. Hozzátette: ezzel szemben azokban a régiókban, ahol még lehet tömbmagyarságról beszélni, több­nyire homogén házasságok köttetnek, így az „identitás átörökítése” ezekben a családokban 96–97 százalék körüli.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint tíz év alatt közel 62 ezerrel, 458 467 főre csökkent a magyarság lélekszáma Szlovákiában, számaránya pedig az összlakosság 8,5 százaléka.