Hat hónap elteltével lehet csak igazán megérteni, hogy annak idején, általános meglepetést keltve, Traian Băsescu Victor Pontát jelölte ki miniszterelnöknek, s nem kísérletezett sem független szakértővel, sem pártsemleges közgazdásszal.
Pedig bizonyára akadt volna nem is egy vállalkozó. Az államelnök észlelve, mily vészes zuhanásba kezdett szíve pártja, arra gondolt, nyugalmi állapotba menti őket, s bedobja a szélverésbe a népszerűségben kis gömböcként dagadó szociál-liberális koalíciót. Kopjanak, veszítsenek népszerűségükből ők is, mert egy kétharmados győzelem – ami akkoriban körvonalazódni látszott – sok lesz a jóból a baloldalnak. S mennyire igaza volt. Ponta és Antonescu népszerűsége hónapról hónapra csökken, s bár a románság nagy reménye – legalábbis a nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatások szerint – még mindig bennük, de azt már most látni, nemhogy az áhított kétharmados, de még az egyszerű parlamenti többséget sem biztos, hogy elérik december 9-én. Igaz, ez idő alatt a demokrata-liberálisok és szövetségeseik iránti bizalom sem nőtt, de igyekeznek – akár kétes hírű szövetségesekkel – a kormányalakításhoz elfogadható választási sikert összekovácsolni.
És bebizonyosodott, minden előzetes fogadkozás és tervezgetés dacára Ponta kormánya majdhogynem tehetetlen, a gazdaság ma is beragadt állapotban leledzik, a privatizálással csak balsikerük volt, a munkanélküliség nem csökkent, új munkahelyeket teremteni nem tudtak, a társadalmi feszültségek is csak azért nem lángolnak fel, mert a választásokig mindenki kivár.
Az Econtextnek – egy gazdasági elemző hírportál – a hat hónapos kormányzásról készített összegzéséből igencsak rosszul került ki a kormány. Bár hetvenkét reform-, illetve változást ígérő intézkedést vezetett be, ezek zömének, pontosabban hatvanegynek kimondottan negatív eredménye volt, hatnak még bizonytalan a kimenetele, és mindössze ötről állítható, hogy eredményes. És közben elszabadult az infláció – a jegybank elnöke szerint jövőben sem mérséklődik –, a béreket és a nyugdíjakat belátható időn belül aligha tudják emelni, mert a gazdaság megkutyálta magát, magától nem indul be, mi több, teljesítménye egyre alacsonyabb szintre csúszik. Év elején még 2,3 százalékra becsülték bővülését, most csak 0,9 százalékról beszélnek. S így – akárcsak egy, két vagy tíz éve – az ország alkalmazottjai és nyugdíjasai Bulgária mellett a legszegényebbek az unióban, és a lakosság 40,3 százaléka, azaz nyolcmilliónyi ember a szegénység határán vagy alatta él. Ami – miként a román tartja – nem szégyen, csak nagyon-nagyon kellemetlen.
